Smuk Péter legújabb kötete egy átfogó elméleti reflexió a demokratikus legitimáció kérdésköréről az alkotmányjog nézőpontjából. A könyv már címével^[1] jól érzékelteti a mű időbeli és tematikai ívét, amely a klasszikus görög demokrácia gyakorlatától egészen a digitális korszak új kihívásaiig terjed. Smuk célja nem csupán a demokrácia és az alkotmányosság történeti és fogalmi bemutatása, hanem annak vizsgálata is, miként alkalmazható a demokratikus legitimáció elve a 21. század komplex és gyorsan változó politikai-jogi környezetében. A mű a hazai szakirodalomban egyedülálló, összefoglaló feldolgozása a vizsgált jelenségeknek, a szerző korábban megjelent – a demokrácia intézményeit elemző – írásainak sorába illeszkedik, ugyanakkor szintetizálja is az eddigi kutatásainak eredményeit.

A kötet egyik alapvető célkitűzése a demokratikus legitimáció különböző megközelítéseinek feltérképezése. Smuk Péter a bevezetőben leszögezi, hogy a demokrácia-fogalom közjogi szemléletű, ám ennek ellenére – a definíció sokféle, összetett meghatározásából eredően – multidiszciplináris interpretációját kívánja adni, s ehhez a demokrácia tartalmi és formai aspektusait egyaránt vizsgálja, egészen a népakaraton nyugvó kormányzás ókori gyökereitől a mai modern idők által felvetett kihívásokig. Ennek oka, hogy a demokratikus legitimáció – amely a hatalom gyakorlásának erkölcsi és jogi igazolását jelenti – csak akkor tekinthető valóságosnak, ha a népszuverenitás elve nem csupán deklaráció marad, hanem a politikai intézmények működésében is ténylegesen megvalósul. A képviseleti rendszer, a választójog, a politikai részvétel és az alapjogok biztosítása együttesen képezik a legitimáció alapját.^[2] Ugyanakkor ezek intézményes megvalósulása számos ellentmondást rejt magában, különösen akkor, ha a politikai hatalom monopolizálására vagy a részvétel formáinak szűkítésére irányuló törekvések megjelennek.

A mű címében megjelenő „cserépszavazás” szimbolikus kiindulópontot jelent a demokratikus legitimáció fejlődésében. A hatalomról és legitimációról szóló II. fejezet történelmi áttekintést nyújt a hatalom gyakorlásának igazolásáról és a demokrácia alakulásáról. Bemutatja a választójog korlátozásának és kiterjesztésének jogi logikáját, valamint a képviselet gondolatának modern alkotmányosságban betöltött szerepét.^[3]

Smuk rámutat: a hatalom az emberiség közösségi jellegéből ered, s annak igazolása, működési mechanizmusainak elemzése minden korszakban foglalkoztatta az adott népesség tagjait. A görög poliszok közül az athéni mintaállamot elemzi részletesebben, Arisztotelész elméletével, amely a közjó és az igazságosság szolgálatát tartotta a helyes kormányzás alapjának, majd tárgyalja a populus romanus-ból eredeztetett római közjogi hatalomelméletet, melyben elsőként történik az állam legitimációjának erőteljes, jogtudomány általi alátámasztása.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] Smuk Péter: Demokratikus legitimáció. Alkotmánytani értekezések a cserépszavazástól a mesterséges intelligenciáig (Győr: Univeristas-Győr 2024)

^[2] Petrétei József: A politikai akaratképzésről. In: Chronowski Nóra – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán – Smuk Péter et al. (szerk.): A szabadságszerető embernek Liber Amicorum István Kukorelli (Budapest: Gondolat 2017) 67–69.