Recenzió Sulyok Katalin Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? Perstratégiák a jövő nemzedékek környezeti és klímapereiben című könyvéről
Sulyok Katalin 2025-ben az ORAC Kiadó gondozásában, az ELTE Jogi Kari Könyvsorozatának részeként megjelenő „Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? Perstratégiák a jövő nemzedékek környezeti és klímapereiben” című könyve[1] egy kivételesen aktuális kérdést, a jövő generáció érdekvédelmének nemzetközi és hazai kereteit vizsgálja. A téma Sulyok általi feldolgozása minden bizonnyal meghatározó forrássá válik a releváns környezetjogi kutatások számára, de túl is mutat azon: emberi jogi, alkotmányjogi és közigazgatási, valamint uniós és nemzetközi jogi szempontból is értékes gondolatokat nyújt az olvasónak. A könyv alaposan elemzi az aktuális éghajlati eljárások változatos körét, valamint érinti a környezetjog más területeit is, mint a biodiverzitás védelme.
A jövő nemzedékek érdeke, annak intézményi háttere, továbbá peres úton történő érvényesítése olyannyira időszerű téma, hogy a kézirat 2025. február 28-ai lezárásához képest is számos fejlemény történt. E körben kiemelendő, hogy június 3-án az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárás keretében megsemmisítette a Klímatörvény[2] célokat definiáló rendelkezését,[3] többek között a jövő nemzedékek érdekvédelmének hiányos mivolta miatt, mely az államot folyamatosan terhelő kötelezettségnek tekinthető.[4] A globális színtéren pedig a Nemzetközi Bíróság júliusban tanácsadó véleményt adott ki az államok éghajlatváltozás kontextusában felmerülő kötelezettségeiről,[5] kimondva, hogy a nemzedékek közötti méltányosság elve nem választható el az általános értelemben vett méltányosság követelményétől, így irányelvként szolgál a vonatkozó szabályok értelmezése során.[6]
Sulyok munkája organikusan illeszkedik a jövő nemzedékek érdekéről szóló szakirodalmi diskurzusba, e körből kiemelendő Bándi Gyula[7] – a kötet szakmai lektora – és Szabó Marcel[8] munkássága, melyre a szerző is épít. Az utóbbi években megjelent tematikus kötetek[9] mellett hazánkban újdonság a jövő nemzedékek kérdésének átfogó monografikus elemzése.[10]
A szerző által feldolgozott szakirodalom változatos, az alapvető korai intergenerációs teóriával kapcsolatos munkák[11] mellett a kézirat lezárásához képest friss, főleg éghajlati perekkel kapcsolatos tanulmányokat is felhasznál.[12]
Sulyok a könyv elején jelzi, hogy elsődlegesen a generációk közötti méltányosság bírói úton való biztosításának módjait vizsgálja, különös tekintettel a jelen és jövő nemzedékek között versengő érdekek ütközésének feloldási lehetőségére, mind nemzeti, mind nemzetközi színtéren.[13] Ebben központi szerepeket szán a klímapereknek elemzésének, vagyis az olyan eljárásoknak, melyek valamely módon kötődnek az éghajlatváltozás hatásaihoz. Az ügyek a jogalap, a kért jogorvoslat és az eljáró szerv tekintetében is változatos képet mutatnak, így nemzetközi bíróságok – ideértve emberi jogi fórumokat – és nemzeti bíróságok előtt is indulnak polgári, közigazgatási és büntetőperek keretében. Sulyok a klímapereket a következő módon tipizálja: Rendszerszintű mitigációs perek államokkal szemben;[14] Az állam kártérítési felelőssége a klímaváltozás okozta károkért; Egyedi ÜHG-kibocsátásokkal kapcsolatos állami döntéseket támadó eljárások; Megújuló energiaforrások ki nem aknázásra miatti eljárások; Vállalati szereplők (nagykibocsátók) elleni mitigációs perek; Beruházók védelme, részvényesi jogok, fogyasztóvédelmi keresetek; Finanszírozói felelősség; Adaptációs perek.[15] A szerző növekvő tendenciára utaló állítását[16] támasztja alá a kézirat lezárást követően publikált UNEP jelentés is. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának legutóbbi, 2023 és 2025 közepe közötti időszakban indított éghajlati eljárásokat feldolgozó munkája[17] szerint ezen ügyek száma rohamosan emelkedik. Míg 2019-ben 50 felett nyújtottak be ilyen keresetet, ennek száma 2021-re elérte a 150-et.[18] Az elmúlt két évben a kezdeményezett eljárások száma meghaladta a 3000-et.[19] E magas szám, valamint a szerteágazó tartalmi és procedurális körülmények is indokolttá teszik a szerző által alkalmazott szűkítést, miszerint azokat vizsgálja, ahol a jövő nemzedékek érdekeire lényegileg épít a felperesi vagy a bírói oldal.[20] A későbbiekben Sulyok önálló fejezetben elemzi a klímapereket,[21] kiemelve két kiindulási alapot szolgáltató eljárást. A Massachusetts v. EPA[22] ügyben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága mulasztásnak tekintette és elmarasztalta a szövetségi kormányt, mivel megtagadta az olyan rendelkezés meghozatalát, mely alapján a környezetvédelmi hatóság szabályozhatta volna a légszennyező gázok kibocsátását. Európában a Urgenda-ítéletet[23] tekinti mérföldkőnek Sulyok, melyben a holland legfelsőbb szintű bírói fórum megállapította a kormány jogsértő magatartását az elégtelen mitigációs lépések okán.[24]
Sulyok elemzésében szerepet szán a nemzedékek közötti méltányosság elméleti és erkölcsi kérdéseinek is, összevetve az etikai szakirodalmat a releváns nemzetközi és nemzeti aktusokkal, valamint döntésekkel. Kiinduló állítása, hogy az intergenerációs méltányosság kezdeti szimbolikus alapelvi jellege idővel a közvetett kikényszeríthetőség irányába mozdult.[25] Úgy véli, a jövő nemzedékek érdekeinek nemzetközi ügyekben való felmerülése egyre inkább alátámasztja az államok e körben fennálló kötelezettségeit, míg nemzeti szinten is hatással van a kötelező normák interpretációjára. Az elv alapot szolgáltat a rövidtávú érdekek preferálásával szemben a hosszútávú, távlatos állami fellépés kialakítására.[26] E gondolatmenethez közvetlenül kapcsolódik az önkényesség tilalma, valamint annak jövőre vetíthető dimenziója. A szerző a ’rule of law’[27] tág értelmezéséből indul ki, a jogállamiságot az állami önkény korlátjaként azonosítva.[28] Összességében megállapítja, hogy egyre jelentősebb szerepet kap az emberi jogok, valamint a természeti értékek hosszútávú védelme, továbbá a legutóbbi időben megjelentek az életkoron alapuló diszkrimináció kérdésével foglalkozó perek.[29]
Sulyok több fejezetet szentel a hazai alkotmánybírósági gyakorlat elemzésének, különös tekintettel az Alaptörvény elfogadását követően hozott, elsődlegesen a nemzet közös örökségének koncepcióját tartalmazó P) cikk[30] keretében kialakított ’public trust’ doktrínának. Ezzel összefügg a XXI. cikkben deklarált egészséges környezethez való jogra[31] irányadó mércék[32] kialakítása. E körben kiemeli, hogy a visszalépés tilalma irányadó e szempontból is a 28/2017. (X. 25.), a 17/2018. (X. 10.) és a 3104/2017. (V. 8.) AB határozatok alapján.[33] A szerző még döntés előtti fázisában tekinti át a magyar Klímatörvény alacsony ambíciószintje miatt indított eljárást, jelezve, hogy az ellentétes lehet a public trust doktrínából levezethető szigorú gondossági követelményekkel. E döntésre jutott végül az Alkotmánybíróság is, kimondva a klímacélok rendszeres szakmai felülvizsgálati és aktualizálási kötelezettségét, valamint hangsúlyozva a mitigáció mellett az adaptáció és a reziliencia erősítésének szükségességét.[34] Mindezek mellett a kötet fontos észrevétele, hogy az egészséges környezethez való jog más alapjogokkal való ütközése egyúttal a jelen és jövő nemzedékek érdekei közötti kollízióként is értelmezhető. E tekintetben a szerző kiemeli a tulajdonhoz, valamint a vállalkozáshoz való joggal történő ütközés eseteit. Felidézi a természet védelméről szóló törvény,[35] valamint az erdőtörvény[36] alkotmányosságát vizsgáló 14/2020. (VII. 6.) AB határozatot, mely kimondja, az erdőgazdálkodás végső soron az egész társadalom érdekkörét érintő tevékenység.[37] Hasonló logikával járt el a testület Sulyok szerint[38] a Balaton-törvény[39] esetén is, megerősítve a tulajdonhoz való jog környezethez való jog védelmében történő korlátozásának lehetőségét.[40]
Az európai regionális emberi jogi fejlődés elemzése körében a szerző megállapítja, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) legújabb gyakorlata új irányt vett a jövő nemzedékek védelme szempontjából. A korábbi – környezeti egyezményhely hiányában dominánsan az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE)[41] családi és magánéletet védő 8. cikkére épülő – környezeti joggyakorlat[42] keretében úgy látja, hogy a Bíróság leginkább az olyan kirívó esetekben állapította meg az Egyezmény sérelmét, ahol felmerült a belső jog szerinti mértéket meghaladó, általában huzamosabb ideig fennálló környezetszennyezés, melyet nem orvosolt hatékonyan az állam.[43] Ezzel szemben új irányt hozott Sulyok szerint a Cordella,[44] valamint a Pavlov-ügy.[45] Előbbiben Olaszországot marasztalta el a Bíróság egy acélgyártó-komplexum általi szennyezés miatt, mely tekintetében a szerző novumként emeli ki a természettudományos bizonyítékok alapos értékelését. Utóbbiban az EJEB szélesítette a 8. cikk alkalmazhatóságát, a személyes érintettség csoportos statisztikai adatokkal történő alátámasztásának lehetőségével, miközben szűkíti az állam köz- és magánérdekek közötti mérlegelési körének terjedelmét.[46] E döntéseket követte az EJEB első „klímaítélete”, melyet a KlimaSeniorinnen-ügyben[47] hozott.[48] Sulyok szerint ez az ügy „útelágazás” volt, ahol az EJEB felülírja korábbi gyakorlatát az éghajlatváltozással szembeni hatékony védelem emberi jogi biztosítása érdekében, sőt utat nyit a jövő nemzedékek érdekvédelmének.[49] Az Európai Unióval kapcsolatban arra világít rá, hogy az uniós jogrend alapjait képező Szerződések bár környezeti rendelkezéseket tartalmaznak, nem deklarálják a környezethez való jogot vagy védik kifejezetten a jövő nemzedékek érdekeit. Sulyok azonban úgy látja, hogy a már meglévő jogi és szakpolitikai keretek adottak az uniós intézmények ilyen jellegű fellépésének megalapozására, melyhez hozzájárulnak az EU nemzetközi kötelezettségei is.[50]
A kötetet olvasva nem marad hiányérzetünk: a szerző módszeresen tárja fel a jövő nemzedékek érdekeinek bírói úton történő kikényszerítési lehetőségeit, és ezzel meggyőzően támasztja alá kiinduló hipotézisét, miszerint a korábban szimbolikus jellegű elv a nemzeti és nemzetközi bírói jogfejlesztés révén közvetetten kötelezővé vált, ezáltal korlátozva az állami önkényességet. A zárásként felvázolt jövőbeli eshetőségek körében Sulyok úgy látja, hogy a bírói fejlesztés megtorpanhat, amikor az elvi deklarációk mellett már a részletkérdésekre – mint például konkrét kibocsátási értékek meghatározása – kell fókuszálni.[51] Erre szolgáltat időszerű példát a Milieudefensie kontra Royal Dutch Shell[52] eset is, ahol a bíróság úttörő módon megállapította egy magánvállalat éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásáért fennálló felelősségét és 45%-os kibocsátáscsökkentésre irányuló kötelezettségét. Az ítéletet később a holland legfelsőbb szintű bírói fórum megsemmisítette azzal, hogy a bíróságoknak nincs kompetenciája a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó kötelezettség konkrét számszerűsítésének megállapítására. Elgondolkodtató a szerző záróüzenete, miszerint a hármas környezeti válság[53] korában nem csak a társadalomnak és a gazdaságnak kell rendszerszinten átalakulnia, hanem a jogrendszernek is transzformatív változásokon kell keresztülmennie.[54] A kötetet elolvasva kijelenthető, hogy Sulyok Katalin munkája hozzájárul e feladat aktuális tudományos alapjainak lefektetéséhez.
[1] Sulyok Katalin: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? Perstratégiák a jövő nemzedékek környezeti és klímapereiben. (Budapest: ORAC Kiadó 2025). [továbbiakban: Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz?].
[2] A klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény.
[3] A klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény 3. § (1): „Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest”
[4] 5/2025. (VI. 30.) AB határozat, Indokolás [120].
[5] Nemzetközi Bíróság/International Court of Justice: Advisory opinion on the obligations of States in respect of Climate Change. General List No. 187. 2025. július 23.
[6] Uo. 157. pont.
[7] A teljesség igénye nélkül: Bándi Gyula: Interests of Future Generations, Environmental Protection and the Fundamental Law. Agrár- és Környezetjog / Journal of Agricultural and Environmental Law 15:29 (2020) 7–22.; Bándi Gyula: Környezetbiztonság – jövő nemzedékek védelme – elővigyázatosság. Scientia et Securitas 2:3 (2021) 342–349.; Bándi Gyula: Sustainable Development, the Interests of Future Generations, and Moral and Legal Implications. In: Szilágyi János Ede (szerk.): Constitutional Protection of the Environment and Future Generations: Legislation and Practice in Certain Central European Countries (Miskolc–Budapest: Central European Academic Publishing, 2022) 17–71.; Bándi Gyula: The Hungarian Ombudsman for Future Generations. Persona e Amministrazione IX:2 (2022) 807–823.; Bándi Gyula: A jövő nemzedék védelmének egyes jogi eszközei. Iustum Aequum Salutare 20:1 (2024) 33–50.; Bándi Gyula: A veszélyhelyzeti jogalkotás egyes anomáliái a jövő nemzedékek érdekeivel összevetve. Acta Humana 12:3 (2024) 5–28.; Bándi Gyula: A jövő nemzedékek képe. In: Erdődy János, Komáromi László (szerk.): „Ad imaginem et similitudinem nostram”: Emberkép a jogban (Budapest: Pázmány Press, 2024.) 301–311.
[8] A teljesség igénye nélkül: Szabó Marcel: Intergenerational Justice under International Treaty Law: The Obligations of the State to Future Generations and the Example of the Hungarian Ombudsman for Future Generations. In: Marie-Claire Cordonier Segger, Szabó Marcel, Alexandra R. Harrington (szerk.): Intergenerational Justice in Sustainable Development Treaty Implementation: Advancing Future Generations Rights through National Institutions (Cambridge: Cambridge University Press, 2021) 68–98.; Debisso Kinga–Szabó Marcel: An Institution for a Sustainable Future: The Hungarian Ombudsman for Future Generations. Hungarian Yearbook of International Law and European Law 9:1 (2021) 338–358.;
Szabó Marcel: Representing the Interests of Present and Future Generations at the Same Time: A Case Study of the Hungarian Ombudsman for Future Generations. In: Ruiz Fabri Hélène, Rosoux Valérie, Donati Alessandra (szerk.): Representing the Absent. (Baden-Baden: Nomos Verlagsgesellschaft, 2023) 413–438.; Szabó Marcel: A „jelen” és a „jövő”: A nemzedékek fogalmi elhatárolásának kérdései a természeti erőforrások elosztása apropóján. In: Erdődy János, Komáromi László (szerk.): „Ad imaginem et similitudinem nostram”: Emberkép a jogban. (Budapest: Pázmány Press, 2024) 343–351.
[9] Tahyné Kovács Ágnes (szerk.): Vox generationum futurarum: Ünnepi kötet Bándi Gyula 65. születésnapja alkalmából. (Budapest: Pázmány Press, 2021); Agócs Ilona – Sulyok Katalin – Szamek Gabriella – Szemesi Sándor (szerk.): Közös jövőnk, közös felelősségünk. (Budapest: ORAC Kiadó, 2025).
[10] Megemlítendő Bögös Fruzsina klímaperek közigazgatási aspektusait körbejáró munkája is. Bögös Fruzsina: Damoklész kardja, avagy az éghajlatvédelmi perek közigazgatási jogi vonatkozásai (Budapest: ORAC Kiadó, 2025).
[11] Például Edith Brown Weiss: In Fairness to Future Generations: International Law, Common Patrimony, and Intergenerational Equity (New York: Transnational Publisher Inc., 1989).
[12] Például Pau De Vilchez Moragues – Annalisa Savaresi: The Right to a Healthy Environment and Climate litigation: A Game-Changer? Yearbook of International Environmental Law 2023/1, 1–18.
[13] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 21.
[14] E körben különféle jogalapokat határoz meg. Első az emberi jogi garanciák megsértése pl. a Belgiumban indult Klmaatzaak-ügyben, második az alkotmányos alapjogok sérelme, pl. a Német Szövetségi Alkotmánybíróság előtt indult Neubauer-ügy. Harmadik a további belső jogszabályok sérelme miatt indított ügyek csoportja, pl. a francia Grande-Synthe-ügy. Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 114–121.
[15] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 114–130.
[16] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 113.
[17] United Nations Environment Programme (2025): Climate change in the courtroom – Trends, impacts and emerging lessons. Global Climate Litigation Report 2025 – Status Review. Nairobi: UNEP. [továbbiakban: UNEP: Climate change in the courtroom].
[18] UNEP: Climate change in the courtroom. 5.
[19] UNEP: Climate change in the courtroom. 6–7.
[20] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 22.
[21] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 107–130.
[22] Massachusetts v. Environmental Protection Agency, US Supreme Court, 2 April 2007, 549 US 497 (2007).
[23] Urgenda Foundation v. The State of the Netherlands, No. C/09/456689/HA/ZA 13-1396.
[24] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 109–113.
[25] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 25–26.
[26] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 40–41.
[27] A téma részletese elemzéséhez l. Tóth J. Zoltán: A jogállamiság tartalma. Jogtudományi Közlöny, 2019/5, 197–212. Jakab András: Jogállamiság és terrorfenyegetés. Az alkotmány normativitásának és az életmentő kínzás megengedhetőségének kérdése. A világ mi magunk vagyunk… Liber Amicorum Imre Vörös. (Budapest: HVG-ORAC, 2014. 240–263.). Chronowski Nóra: Jogállamiság – gondolatok a magyar és az európai uniós jogfejlődésről. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás, 2016/4, 32–42. Varga Csaba: Jogállamiság: egy éthosz dilemmája. Átmenetek és összehasonlító jelenkori történeti tapasztalatok. Társadalomkutatás, 2011/29, 287–302.
[28] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 44.
[29] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 60–61.
[30] Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés, P) cikk.
[31] Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és Felelősség, XXI. cikk.
[32] Nemzedékek közötti méltányosság, távlatos tervezés, takarékos gazdálkodás, elővigyázatosság és megelőzés elve.
[33] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 67–68.
[34] 5/2025. (VI. 30.) AB határozat, Indokolás [124]–[126].
[35] 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről.
[36] 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról.
[37] 14/2020. (VII. 6.) AB határozat, Indokolás [61].
[38] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 103–105.
[39] 2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról.
[40] 3071/2019. (IV. 10.) AB határozat, Indokolás [26]–[28].
[41] Európa Tanács, Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, Róma, 1950. november 4.
[42] A témában részletesebben l.: Bándi Gyula: Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, a Szociális Karta és a környezeti
jogok, Acta Humana – Emberi Jogi Közlemények 2021/2, 179–206, 179.
[43] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 154.
[44] EJEB, Cordella és mások kontra Olaszország (54414/13 és 54264/15), 2019. január 24.
[45] EJEB, Pavlov és mások kontra Oroszország (31612/09), 2022. október 11.
[46] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 155–158.
[47] EJEB (Nagykamara), KlimaSeniorinnen kontra Svájc (53600/20), 2024. április 9.
[48] Az EJEB elfogadta az idős hölgyek érdekképviseletét ellátó civil szervezet jogképességét, szemben az egyéni kérelmezőkével. Ezt követően megállapította, hogy Svájc nem tett eleget a 8. cikk szerinti kötelezettségeinek, az érintettek jogainak éghajlatváltozással szembeni sérelmének megakadályozása érdekében.
[49] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 159–170.
[50] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 148–150.
[51] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz? 179–181.
[52] Hágai Fellebbviteli Bíróság, Milieudefensie v. Royal Dutch Shell, 200.302.332/01., 2024. december 11.
[53] Éghajlatváltozás, biodiverzitás pusztulása és szennyezés.
[54] Sulyok: Van-e jogunk a fenntarthatatlansághoz?181–182.