Absztrakt

„A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. […] Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály.” Az Alkotmánybíróság híressé vált jogállamiság határozatában^[1] az alkotmányosság számos más alapelve mellett már működése kezdetén rámutatott arra, hogy egy adott eljárás garanciális szabályainak mellőzése olyan súlyos jogellenességet jelenthet, ami adott esetben a norma érvénytelenségét vonja maga után. Az elv a megalkotását követően is számos pontosításon esett át az Alkotmánybíróság által, az Alaptörvény hatálybalépésével pedig több szempontból is új kérdések, illetve régi kérdések új nézőpontból merültek fel. Melyek a közjogi érvénytelenség főbb összetevői? Mely jogforrási szinteken merülhet fel a közjogi érvénytelenség kérdése? Mely esetekben rendelkezik az Alkotmánybíróság hatáskörrel az alkotmányos kérdés megválaszolására? A jelen tanulmány ezen kérdésekre keresi a választ, tematikusan, egy-egy problematikusabb kérdéskör köré gyűjtve a törvényi és alaptörvényi jogforrási szint^[2] közjogi érvénytelenségére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot, az Alaptörvény hatálybalépését követő időszak főbb magyar alkotmánybírósági döntéseire fókuszálva.

Kulcsszavak: közjogi érvénytelenség, formai alkotmányellenesség, alkotmányellenes alkotmány

I. Bevezetés

A jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos elveiből közvetlenül levezethetőek azok az eljárási garanciák, amelyek biztosítják, hogy a jogalkotás során érvényes és legitim normák szülessenek. Az Alkotmánybíróság egyik alapvető, gyakran idézett határozatában már működésének kezdetén hangsúlyozta: kizárólag a jogalkotási eljárás formalizált szabályainak maradéktalan betartásával keletkezhet érvényes jogszabály. Amennyiben ezek a garanciális szabályok sérülnek, az olyan mértékű jogellenességet eredményezhet, amely a norma érvénytelenségét vonhatja maga után.^[3]

A rendszerváltást követően korábbi Alkotmányunk hatálya alatt a közjogi érvénytelenség fogalma és gyakorlata több szempontból is pontosításra került az Alkotmánybíróság által, az Alaptörvény hatálybalépése pedig új helyzetet teremtett: egyfelől új kérdések vetődtek fel, másfelől korábban már ismert problémák új megvilágításba kerültek.

A közjogi érvénytelenség kapcsán több lényeges kérdés is megválaszolásra vár. Melyek azok a tényezők, amelyek egy norma közjogi érvénytelenségét eredményezhetik? A közjogi érvénytelenség milyen szintű jogforrások esetében értelmezhető? Milyen esetekben jogosult az Alkotmánybíróság az adott norma érvényességének felülvizsgálatára?

A jelen tanulmány célja, hogy e kérdésekre választ adjon, tematikusan tárgyalva a problémásabb területeket. A vizsgálat középpontjában a törvényi és alaptörvényi jogforrások közjogi érvénytelensége áll, különös tekintettel az Alaptörvény hatálybalépését követő időszak alkotmánybírósági gyakorlatára. A tanulmány részletesen elemzi azokat az eseteket, amelyekben a testület az eljárási szabályok megsértését olyan súlyúnak ítélte meg, hogy az a norma alkotmányellenességéhez és így érvénytelenségéhez vezetett.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 85.)

^[2] Tekintettel arra, hogy álláspontom szerint a törvény alatti jogszabályi szinteken a közjogi érvénytelenség nehezen értelmezhető és alkalmazható, a jogforrási hierarchia ezen szintjének vizsgálatára a jelen tanulmány nem vállalkozik.

^[3] 11/1992. (III. 5.) AB határozat.