I. Bevezetés
Habár az uniós jog alapértékei és az egyes tagállami alkotmányok általánosságban összhangban vannak egymással, néha mégis tapasztalható olyan ellentét az alkotmányosan védett nemzeti identitás és az uniós jog egyes elemei között, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Erről a potenciális konfliktusról mint az európai alkotmánybíráskodás egyik legnehezebb és legkényesebb problémájáról szól az alábbi írás.
Először a magyar nemzeti identitás tágabb értelmezési keretét, illetve a vonatkozó legfontosabb normatív szabályok tartalmát ismertetjük, amelyek a magyar Alkotmánybíróság számára is vezérfonalként szolgálnak.
Ezt követően egy háromlépéses értelmezési eljárás sablonját vázoljuk fel, amelynek célja, hogy a normarendszerek közti kollíziók minél optimálisabban kezelhetőek legyenek.
Végül pedig két nagyobb horderejű eseten keresztül mutatjuk be a magyar Alkotmánybíróság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai alkotmánybíróságok szövetségének keretei közt az uniós jog és a nemzeti identitás harmonikus egyensúlyát megteremtse.
II. A magyar nemzeti identitás
A magyar nemzeti identitás jogi alapja az Alaptörvény Preambulumában, a Nemzeti Hitvallásban található. Identitásunk alkotmányjogilag védett legjelentősebb alapértékei közé tartozik egyedülálló nyelvünk, a magyar kultúra, a velünk élő nemzetiségek nyelve és kultúrája, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékei.[2] Az alkotmányjog számára értelmezhető nemzeti identitásunk másrészről az úgynevezett történeti alkotmány vívmányaiban gyökerezik. De mi is pontosan ez a történeti alkotmány?[3]
Egyfelől meghatározott alapvető értékek nyitott felsorolása, másfelől egyfajta értelmezési segédeszköz. A Nemzeti Hitvallás a történeti alkotmányban gyökerező identitásunk védelmét egyfelől alapvető állami kötelességnek tekinti. Másfelől az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése értelmében a történeti alkotmány vívmányai értelmezési eszközökként[4] is szolgálnak, amennyiben:
„Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.”[5]
[1] Jelen tanulmány a szerkesztett írásbeli változata annak az azonos című előadásnak, amelyet Sulyok Tamás 2019. március 8-án a „Constitutional EUdentity 2019 unity in diversity – common and particular values“ című nemzetközi konferencián tartott Budapesten.
[2] Jogi alapvetésként ld. SMUK Péter: Nemzetfogalom és történeti narratíva az Alaptörvényben, Doktori műhelytanulmányok 2013, Győr: SZE, 259–303, at 271–272.
[3] A történeti alkotmány vívmányai kifejezéshez ld. Az Alaptörvény és a történeti alkotmány – Csevár Nóra beszélget Szájer Józseffel, Jogelméleti Szemle 2012/4, 213–214, at 213.
[4] Ehhez részletesebben ld. VARGA Zs. András: Történeti Alkotmányunk vívmányai az Alaptörvény kógens rendelkezésében, Iustum Aequum Salutare 2016/4, 83–89, at 87.
[5] 22/2016. (XII. 5.) AB határozat (a továbbiakban: ABh), Indokolás [65].