Absztrakt
A közhatalmi szervekkel szemben általános elfogadott követelmény eljárásaik nyilvánossá tétele. Európai uniós és más nemzetközi alapjogi dokumentumok rendre a nyilvános bírósági eljárás mellett foglalnak állást a tisztességes eljáráshoz való jog részelemeként. Jellemző ez a rendes bírósági eljárásban is, hiszen eljárásjogi törvényeink szerint a bírósági eljárások nyilvánosak. Ezzel szemben az alkotmánybírósági eljárás főszabály szerint nem nyilvános. Emiatt már többször érte az Alkotmánybíróságot az „elefántcsonttoronyból” való döntéshozatal „vádja”, amely hátrányosan érinti a „legfőbb alapjogvédelmi szerv” működésének átláthatóságát. Márpedig számos uniós, nemzetközi és hazai bíróság hangsúlyozta döntéseiben az igazságszolgáltatás társadalom általi ellenőrzését, amelyen keresztül nő a bírósági döntések társadalmi elfogadottsága. Az Alkotmánybíróság az utóbbi években a nyilvános kihirdetés, az adatnyilvánosság lehetőségeivel és a nyilvános meghallgatás törvényi deklarálásával már nyitott a társadalom felé. A személyes és nyilvános meghallgatás – azt gondolom – megfelelő jogintézmény lenne az Alkotmánybíróság működésének átláthatóságára, így tanulmányomban ezen jogintézmény bemutatására teszek kísérletet.
Kulcsszavak: tisztességes eljárás, személyes meghallgatás, nyilvános meghallgatás, Alkotmánybíróság, Emberi Jogok Európai Bírósága, korlátozottság
I. Bevezetés
Tanulmányom kiindulópontjául Bodnár Eszter 2016-ban megjelent „Nyitott kapukat a Donáti utcába? Nyilvános meghallgatás az Alkotmánybíróság eljárásában.” című cikke szolgál. Ezen publikációt alapul véve foglalkozom a személyes és nyilvános meghallgatással, szélesebb kontextusba helyezve azt és viszonyítva a tisztességes eljáráshoz való joghoz. Említést teszek a német és osztrák alkotmánybíróságok meghallgatással kapcsolatos normatív és gyakorlati szabályairól is. Az összehasonlítás alapja részben a földrajzi közelség és a germán jogcsaládhoz tartozás, valamint az, hogy a centralizált alkotmánybíráskodás őshazájának minősül ezen két ország. Közismert, hogy az Alkotmánybíróságot érte már az elefántcsonttoronyból történő döntéshozatal vádja. Értendő ezalatt, hogy az indítványozóktól, eljárásban résztvevő személyektől eltávolodva, azok aktív bevonása nélkül kerül sor az eljárások lefolytatására. Ez az állítás különösen igaz a rendes bírósági eljárásokhoz képest, ezért tanulmányomban szólok a bírósági és alkotmánybírósági eljárás sajátosságainak kapcsolódási és elhatárolási pontjairól is.
[1] A dolgozat elnyerte a Károli Református Egyetem szervezésében 2025. március 24–26 között megrendezésre kerülő XXXVII. Országos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójában az Alkotmánybíróság által felajánlott különdíjat, amelynek részét képezte a dolgozat publikálásának a lehetősége az Alkotmánybírósági Szemlében. Jelen tanulmány nem valósulhatott volna meg témavezetőm, Dr. Erdős Csaba egyetemi docens segítsége nélkül, amelyet ezúton is köszönök.