Gárdos-Orosz Fruzsina 2023-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Az alkotmánybíráskodás átalakulása Magyarországon 2010 után című könyve[1] a szerző korábbi kiterjedt kutatásaira épülő, mégis eredeti tudományos munka, amely – a címmel összhangban – „egy idővonalon” azt mutatja meg, hogy a szerző hogyan látta a magyar alkotmánybíráskodással kapcsolatos változásokat a 2010 és 2022 közötti időszakban.
Az elmúlt években a közjogi változással összefüggésben számtalan tanulmány jelent meg az Alkotmánybíróságról, illetve az alkotmánybírósági gyakorlatról a jogtudományi szakirodalomban,[2] de kifejezetten az alkotmánybíráskodás átalakulását bemutató monografikus feldolgozással nem találkozunk. Az alkotmánybíráskodás átalakulása tekintetében a szakirodalomból két ellentétes narratíva olvasható ki. Az egyik értelmében az Alkotmánybíróság a régi Alkotmány hatálya alatt túlzott aktivizmussal korlátlan hatalmat biztosított magának a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom fölött is, amit az Alaptörvény alapján az Alkotmánybíróság maga korrigált.[3] A másik narratíva szerint a demokratikus rendszerváltást követően az Alkotmánybíróság volt Magyarországon a törvényhozó és végrehajtó hatalommal szemben az alkotmányosság legfőbb őre, az Alaptörvény azonban oly mértékben szűkítette az Alkotmánybíróság mozgásterét, hogy a funkciójának ellátása is megkérdőjelezhető[4]
A szerző az utóbbi keretek között – az Alkotmánybíróság jogintézménye szükségességének hangsúlyozása mellett – vizsgálja a magyar alkotmánybíráskodás átalakulását azt kutatva, hogy a tizenkét év könyvben ismertetett tapasztalatai hogyan viszonyulnak az ideálhoz, a jogi modell koncepciójához.
A kötet az elemzést az alkotmánybíráskodás jogi modelljének leírásával kezdi, elhatárolva egymástól az alkotmánybíráskodás amerikai és európai típusú modelljét. Az első fejezet kiemeli, hogy az alkotmánybíróság a kelseni koncepció szerint azon a tételezésen alapul, hogy egy jogállamban a jog által meghatározottan történik a politikai döntéshozatal.[5] Ezt a hagyományosnak tekintett elméletet nevezi a magyar szakirodalomban használt kifejezéssel „jogi modellnek”,[6] amelynek elengedhetetlen velejárója a jogrendszer negatív jogalkotással (a jogszabály megsemmisítésével) történő alakítása.[7] A szerző rögzíti, hogy Európában – a felvillantott kritikák ellenére (jurisztokrácia, jogi konstitucionalizmus) – az alkotmánybíráskodás jogi modellje terjedt el, amit a rendszerváltó államok azzal a hittel vezettek be, hogy ez egy jogi funkciót ellátó intézmény és ebben az értelmezési keretben vizsgálja, hogy a magyar Alkotmánybíróság tevékenysége 2010 után hogyan igazodik ehhez a modellhez.[8]
[1] Gárdos-Orosz Fruzsina: Az alkotmánybíráskodás átalakulása Magyarországon 2010 után (Budapest: Akadémiai Kiadó 2023). A könyvről recenziót írt: Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Hogyan tovább magyar alkotmánybíróság? Recenzió Gárdos-Orosz Fruzsina könyvéről Jogtudományi Közlöny 2025/10. (megjelenés előtt).
[2] A vonatkozó tanulmányokat tartalmazó szerkesztett kötetek közül lásd: Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix (szerk): Az alapjogi bíráskodás kézikönyve (Budapest: HVG-ORAC 2013); Gárdos-Orosz Fruzsina – Szente Zoltán (szerk.): Alkotmányozás és alkotmányjogi változások Európában és Magyarországon (Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2014); Bitskey Botond – Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve (Budapest: HVG-ORAC 2015); Gárdos-Orosz Fruzsina – Szente Zoltán (szerk.): Jog és politika határán. Alkotmánybíráskodás Magyarországon 2010 után (Budapest: HVG-ORAC 2015); Jakab András – Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota 2010–2015 (Budapest: MTA TK JTI 2016); Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban I-IV. (Budapest: HVG-ORAC 2019); Gárdos-Orosz Fruzsina – Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági gyakorlat. Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata 1990-2020 II. kötet (Budapest: TK JTI – HVG-ORAC 2021); Csink Lóránt (szerk): Alapjogi kommentár az alkotmánybírósági gyakorlat alapján (Budapest: Novissima 2021). Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (Budapest: Pázmány Press 2022).
[3] Varga Zs. András könyvében a jogállamiság fogalmának a „szabad kártya”-ként való használatát kritizálja. Varga Zs. András: Eszményből bálvány? A joguralom dogmatikája (Budapest: Századvég 2015) 129–137. Az Alkotmánybíróság korábbi aktivizmusának kritikáját lásd még: Varga Csaba: Jogmegújítás alkotmánybíráskodás útján? in Hajas Barnabás – Schanda Balázs (szerk.): Formatori Iuris Publici Studia in Honerem Geisea Kilényi Septuagenarii: Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor 70. születésnapjára (Budapest: Szent István Társulat 2006) 540.; Pokol Béla: Alkotmánybíráskodás – szociológiai, politológiai és jogelméleti megközelítésekben (Budapest: Kairosz 2014) 75–97; Korábban: Pokol Béla: Aktivizmus és az Alkotmánybíróság, in: Kurtán Sándor – Sándor Péter – Vass László (szerk.): Magyarország Politikai Évkönyve (Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja) 154.
[4] Schanda Balázs hívja fel a figyelmet arra, hogy a közjogi átalakulással kapcsolatos kritikák – a méltató álláspontok figyelmen kívül hagyásával – széles skálán mozognak: a teljes illegitimitástól a beszűkült mozgástér felelősségteljes kihasználásra történő tanácsig terjednek. Schanda Balázs: Az alkotmánybíráskodás új szerepe az Alaptörvény első évtizedében. Kompromisszumok, identitás és jogfejlesztés, Acta Humana 2021/2. 117–134. 118.
[5] Gárdos-Orosz: Az alkotmánybíráskodás átalakulása 14.
[6] Gárdos-Orosz: Az alkotmánybíráskodás átalakulása 18.
[7] Gárdos-Orosz: Az alkotmánybíráskodás átalakulása 25.
[8] Gárdos-Orosz: Az alkotmánybíráskodás átalakulása 28.