Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország Alaptörvénye szerint „Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”[2] Az Alaptörvény e rendelkezése axiomatikus, rövid és lényegre törő. Meggyőződésem, hogy az Alaptörvény megalkotóinak szándéka világos volt: az információs jogok – a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága – kiemelt helyet foglaljanak el az alkotmányos rendben. Ezeknek a jogoknak a garantálása és védelme nem pusztán fontos, hanem nélkülözhetetlen feltétele a jogállami működésnek.
Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy az információs jogok érvényesülését független hatóság felügyeli. Ezzel az Alaptörvény fokozta az információs jogok védelmét, hiszen korábban az információs jogokat adatvédelmi biztos védte, ma viszont egy önálló, szélesebb hatáskörökkel rendelkező szerv, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) látja el ezt a feladatot.
A mai konferencia apropója az információs jogok védelmére kiépített intézményrendszer 30 éves évfordulója. Ezúton köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy az Alkotmánybíróság elnökeként köszönthetem a Hatóságot. Ez nem csupán udvariassági formula a részemről, az információs jogok intézményi védelme szorosan összefonódik az Alkotmánybíróság működésével is. Ez a kapcsolat több szinten is megjelenik: intézményi, jogvédelmi, valamint személyes összefüggésben egyaránt. Ezeket a kapcsolódási pontokat szeretném most részletesebben bemutatni.
Intézményi oldalról nézve alapvető jelentőségű az együttműködés, hiszen az információs jogok védelme nem egyetlen szerv feladata. A Hatóság hatósági eszközökkel járul hozzá ehhez a rendszerhez, a rendes bíróságok a bírói jogvédelem révén, míg az Alkotmánybíróság több hatáskörében is érintett adatvédelmi és információszabadsági ügyekben. A gyakorlatban ez szoros, folyamatos intézményi együttműködést jelent.
Az információszabadság körébe tartozó ügyek nem ritkák, talán azt is mondhatnánk, hogy a szinte a napi alkotmánybírósági munka részét képezik. De ez már átvezet minket a jogvédelmi összefüggésekre.
A magyar adatvédelmi intézményrendszer harmincéves fennállása kapcsán érdemes felidézni, hogy az Alkotmánybíróság – amely maga sem sokkal idősebb – már működésének legelején, csaknem az első mérföldkőnek számító határozatai között foglalkozott az információs jogokkal. Az ekkor kialakított alkotmánybírósági gyakorlat nemcsak az adatvédelmi intézményrendszer működésének alapját teremtette meg, hanem iránymutatásul szolgált később az Alaptörvény megalkotásához és az azt követően hozott döntésekhez is. Az Alkotmánybíróság mai gyakorlata megerősítette a korábbi gyakorlatát, így a dogmatikai alap az Alaptörvény hatálya alatt is következetes és egységes maradt.
Fontos hangsúlyozni, hogy az információs jogok rendszertanilag az Alaptörvényben hol kaptak helyet. Az Alaptörvény VI. cikke a magánszféra kiemelt védelmét határozza meg. Az Alaptörvény alapján még a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása sem járhat mások magán- és családi életének, otthonának sérelmével. Az Alaptörvény e cikkben, a magánszféra védelme részeként határozza meg a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot. Az Alaptörvény ezen értelmezési kerete jelentős az információs jogok alapjogi tartalmának kibontásában.
A személyes adatok védelme kapcsán az Alkotmánybíróság már működésének első hónapjaiban rögzítette azt a követelményt, hogy az állampolgárnak a személyére vonatkozó adatot csak hozzájárulásával, vagy meghatározott jogforrásban előírt esetben lehet nyilvánosságra hozni.[3]
Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezte, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. E jog tartalma szerint mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról.[4] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy ez a jog jelentősen eltér a klasszikus alapjogoktól. Az adatkezelő csak az érintett hozzájárulásával gyűjthet és használhat személyes adatokat, és az egész adatkezelési folyamatnak átláthatónak, nyomon követhetőnek és ellenőrizhetőnek kell lennie mindenki számára.
Egy máig idézett korai alkotmánybírósági határozat kimondta, hogy az általános, egységes és korlátlanul használható személyi azonosító szám alkotmányellenes.[5] Ez a döntés rögzítette a célhoz kötött adatkezelés elvét, a cél egyértelmű közlésének kötelezettségét, valamint azt, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén jogorvoslatot kell biztosítani. Az Alkotmánybíróság további alapvető garanciaként állapította meg az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozatalának korlátozását.
Az Alaptörvény hatálybalépésével a magánélet alkotmányos védelme tovább erősödött. Ezzel párhuzamosan az európai adatvédelem is jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben, elegendő itt az Általános adatvédelmi rendelet (GDPR) hatálybalépésére és tagállami implementációjára utalnom. Az Alkotmánybíróság elé az elmúlt másfél évtizedben nem csak az általános adatvédelemi kérdések kerültek, hanem egyre gyakrabban az ágazati adatvédelem ügyei is.
Ilyen volt például a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények elkövetőinek nyilvántartására vonatkozó szabályozás vizsgálata. Az Alkotmánybíróság ebben az összefüggésben világossá tette: az adatbiztonság garanciarendszere nem lehet hiányos akkor sem, ha a személyes adatok védelme – és ezáltal a magánélet védelme – legitim okokból korlátozás alá esik.[6]
2022-ben a Hatóság indítványa alapján az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a Hatóság hivatalból is törölheti a jogellenesen kezelt adatokat.[7] Ez közvetlenül következik az információs önrendelkezéshez való jog magas szintű védelméből és abból az alkotmányos elvből, hogy a közhatalmi szerveknek közvetlen felelősségük van az alapjogok védelmében.
Az információs jogok másik nagy területe a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, amelyet az
Alkotmánybíróság már működésének kezdetén is több döntésében értelmezett. A testület következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs jogok „anyajoga”, míg az információszabadság e jogok egyik legfontosabb speciális formája. A kapcsolat egyértelmű: a megalapozott véleményalkotáshoz elengedhetetlen a közérdekű információkhoz való hozzáférés.
Az Alkotmánybíróság korai szakaszában több döntés értelmezte a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot. Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányjogi értelemben a véleménynyilvánítás szabadsága tekinthető az ún. kommunikációs jogok „anyajogának”, az információszabadság pedig a kommunikációs alapjogok egyik nevesített joga. A két jog kapcsolata magától értetődő: a tájékozott véleménynyilvánítás feltételezi a közérdekű információkhoz való hozzáférést, az információszabadság pedig feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának.[8]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az információszabadság kötelezettséget teremt a közfeladatot ellátók számára, hogy a közfeladataikkal összefüggő adatokat proaktív módon nyilvánosságra hozzák, vagy kérelemre hozzáférhetővé tegyék. Emögött alapvetően két, egymással összefüggő indok áll: egyrészt a tájékozott véleményformálás feltételeinek a megteremtése, másrészt a demokratikus és hatékony működés külső kontrollja és ösztönzése.
Az Alkotmánybíróság döntéseiben az úgynevezett „adatelvet” követi: ez azt jelenti, hogy az adatkezelő nem hivatkozhat arra, hogy egyes adatok korlátozott nyilvánossága miatt nem lehet egy dokumentum egészét nyilvánosságra hozni. Nem formális, hanem esetről esetre történő mérlegelés szükséges annak érdekében, hogy az információszabadság valóban érvényesüljön.[9]
A közelmúltban az Alkotmánybíróság egy döntése kapcsán azt vizsgálta, hogy a külpolitikai érdekekre való hivatkozás kizárja-e a bírósági felülvizsgálatot a közérdekű adatok kiadásának megtagadása esetén.
A testület álláspontja szerint ilyen esetekben a rendes bíróság és az Alkotmánybíróságnak feladata annak vizsgálata lehet, hogy valóban külpolitikai kérdés merül-e fel az ügyben, a kivételt törvényi norma tartalmazza-e, a megtagadás a külügyminisztertől származik-e, illetve annak tartalma az ország külpolitikai érdekeivel ellentétben állónak minősíti-e a kért adatok kiadását.[10]
Az Alkotmánybíróság olyan ügyekkel is foglalkozott, amelyekben egyes közérdekű adatokat banktitoknak minősítettek. A testület ezzel összefüggésben megállapította, hogy a jogalkotónak garanciákat kell alkotnia, hogy az információszabadság érvényesüljön olyan pénzügyi intézmény esetén, amely banktitokra hivatkozva megtagadhatná az adatok kiadását.[11]
A döntések alapjául szolgáló adatok nyilvánossága az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint külön törvény alapján korlátozható, például nemzetbiztonsági érdekek vagy a szellemi tulajdon védelme érdekében. Ugyanakkor nem fogadható el a döntéselőkészítő jellegre való hivatkozás akkor, ha nem azonosítható a konkrét döntéshozatali eljárás, amelyhez a kért adat kapcsolódik.[12]
Ahogyan korábban jeleztem, az Alkotmánybíróság és az információs jogok védelme kapcsolatának személyes dimenziója is van. Az információs jogok magyarországi fejlődése elképzelhetetlen Sólyom László munkássága nélkül, aki az 1990-es években az Alkotmánybíróság bírájaként és elnökeként több alapvető jelentőségű ügy előadója volt. Az a gondolata, miszerint semmilyen legitim érdek nem igazolhatja az információs önrendelkezés feltétel nélküli korlátozását, ma is iránytűként szolgál.
Az információs jogok magyar alkotmánybírósági gyakorlata egyidős az Alkotmánybírósággal. Nem tekinthetünk el ugyanakkor attól, hogy ez az alapjog általában sem tekint vissza hosszú múltra. Az információs jogokat körülvevő technikai környezet az elmúlt évtizedekben rendkívül gyorsan változott. Alig néhány évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy mindannyiunk zsebében ott legyen egy „kis számítógép”. Ma ez a valóság. Ez új kockázatokat, de új lehetőségeket és új felelősséget is jelent.
Véleményem szerint a 21. században az egyéni és intézményi felelősség és tudatosság mellett felértékelődik az információs jogok előzetes védelmének szerepe. Ezzel összefügésben a jogalkotó és a Hatóság munkája válik egyre fontosabbá, miközben az Alkotmánybíróság továbbra is az utólagos jogvédelem egyik legfontosabb letéteményese marad.
Őszintén bízom abban, hogy néhány év múlva, egy újabb jubileumi konferencián további eredményekről számolhatunk be ezen a területen. A Hatóság és az intézményi védelem egyéb szereplőinek eddigi elkötelezett munkáját értékelve minden okunk megvan a bizakodásra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
[1] A magyarországi információs jogok intézményrendszere fennállásának 30. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi konferencián 2025. szeptember 17-én angol nyelven elhangzott előadás magyar nyelvű, szerkesztett változata.
[2] Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése.
[3] 11/1990. (V. 1.) AB határozat.
[4] 20/1990. (X. 4.) AB határozat.
[5] 15/1991. (IV. 13.) AB határozat.
[6] 17/2023. (VIII. 3.) AB határozat.
[7] 3110/2022. (III. 23.) AB határozat.
[8] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, 34/1994. (VI. 24.) AB határozat.
[9] 3177/2022. (IV. 22.) AB határozat.
[10] 3200/2025. (VI. 23.) AB határozat.
[11] 3/2023. (IV. 17.) AB határozat.
[12] 4/2021. (I. 22.) AB határozat.