Absztrakt
Az alkotmányos identitás napjaink egyik divatos kifejezésévé vált, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az utóbbi másfél évtizedben egyre több tagállami alkotmánybíróság hivatkozott arra, mint ami az egyébként elsőbbséggel bíró uniós jog korlátja is lehet. Bár az alkotmányos identitás, mint alkotmányos fenntartás, leginkább a német Szövetségi Alkotmánybíróság joggyakorlatához köthető, maga a kifejezés ebben az összetételben első ízben a francia Alkotmánytanács határozatában jelent meg 2006-ban. Az elv érvényesülésének határait az azóta eltelt idő alatt mind a Conseil constitutionnel, mind pedig a Conseil d’État joggyakorlata nagy mértékben pontosította és ebből a szempontból az utóbbi két év határozatai mérföldkő jellegűek voltak, hiszen világossá tették az uniós jog valamennyi forrása viszonylatában a közvetett alkotmánybírósági kontroll érvényesülési módját, jóllehet ennek tényleges gyakorlására egyszer sem került sor. Az elv tartalma ugyanakkor azóta sem pontosult, és a tekintetben, hogy mi is számít az alkotmányos identitás inherens szabályainak és elveinek, alapvetően a jogtudomány feltételezéseire lehet támaszkodni. Jelen tanulmány célja, hogy elsősorban a közelmúlt határozataira is tekintettel felvázolja az alkotmányos identitásra vonatkozó francia joggyakorlat ívét és levonja abból az esetleges következtetéseket, valamint bemutassa az újabb belga alkotmánybírósági gyakorlat első olyan határozatát, amelyben megjelenik az alkotmányos identitás védelmének biztosítása.
Kulcsszavak: az alkotmányos identitás inherens szabályai és elvei, uniós jogforrás közvetett alkotmányos vizsgálata, nemzeti identitás, elsőbbségi alkotmányossági kérdés, ultra vires vizsgálat, alkotmányos tömb.
I. Bevezetés
2018 derekán Franciaországban mind a Conseil constitutionnel, mind pedig a Conseil d’État hozzájárultak egy-egy új határozattal az uniós jogi aktusok közvetett alkotmányos vizsgálatát meghatározó alkotmányos identitás terjedelmének és tartalmának pontosításához[1]. A Conseil constitutionnel júliusban kimondta, hogy az alkotmányos identitás inherens szabályainak és elveinek sérelmét nem csak irányelvek feltétlen és pontos rendelkezéseinek átültetése, hanem uniós rendeletekhez kapcsolódó nemzeti előírások esetében is vizsgálhatja, két hónappal korábban pedig a közigazgatási felsőbíróság, a Conseil d’État egy uniós rendelettervezet kapcsán a miniszterelnök felkérésére megfogalmazott véleményében jutott arra az álláspontra, hogy az abban szabályozni kívánt menekültügyi eljárásnak a biztonságos harmadik ország kapcsán alkalmazni tervezett megoldása sérti Franciaország alkotmányos identitását.
A francia joggyakorlat fenti fejleményeit annak fényében kell értelmezni, hogy a francia felsőbíróságok sokáig – a 2000-es évek elejéig – elzárkóztak attól, hogy a másodlagos jogi uniós aktusokat átültető vagy az azokból következő nemzeti jogi rendelkezéseket az Alkotmány fényében vizsgálják, az alkotmányos identitás védelmére vonatkozó, a német alkotmánybírósági joggyakorlatnál jóval óvatosabb és bizonytalanabb alkotmányossági vizsgálat keretei lassan és fokozatosan alakultak ki és valójában csak mintegy másfél évtized elteltével látszanak megrajzolódni.
A francia joggyakorlathoz képest még inkább új keletű a belga Cour constitutionnelle joggyakorlata, amelyik 2016. áprilisi határozatában jelölte meg első ízben a nemzeti identitás és az alapvető értékek Alkotmány szerinti védelmének biztosítását, mint az uniós jog elsőbbségének korlátját.
Az alábbiakban elsősorban a francia joggyakorlat fejlődésének bemutatására, az abban megjelenő alkotmányos identitás bizonytalan fogalmának tartalmi megragadására, valamint a belga alkotmánybírósági határozat ismertetésére teszünk kísérletet.
[1] A közvetett és közvetlen kontroll különbségére nézve lásd BLUTMAN László: Szürkületi zóna. Az Alaptörvény és az uniós jog viszonya, Közjogi Szemle 2007/1, 1–14, 1.