Absztrakt

A magyar Alkotmánybíróság 1994-ben egy nemzetközi szinten is kiemelkedő döntést hozott akkor, amikor a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában (az ún. környezetvédelmi alaphatározatban) kimondta a visszalépés tilalmának elvét, mint a környezet védelmére vonatkozó állami kötelezettség zsinórmértékét. A határozat elfogadása óta eltelt immáron több, mint harminc évben az emberiség egy korábban soha nem látott környezeti problémával szembesült: a globális felmelegedéssel és az ezzel együtt járó klímaváltozással. Az elmúlt években az egyes nemzeti és nemzetközi bírói fórumok különböző jogi eszközökkel próbálták rászorítani az államokat arra, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a klímaváltozás elleni (jogi) küzdelemben, legalábbis mérsékelt sikerrel. Ennek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a visszalépés tilalma, mint természeténél fogva statikus jellegű elv nem alkalmas arra, hogy az (egészséges) környezethez való jog tartalmát napjaink kihívásaihoz igazítsa. Az Alkotmánybíróság az 5/2025. (VI. 30.) AB határozatában (az ún. klímahatározatban) a magyar klímavédelmi törvény utólagos alkotmányossági vizsgálata során meghaladta a visszalépés tilalmának statikus elvét, és azt az elővigyázatosság és megelőzés elveivel összekapcsolva, a környezethez való jog hatékony érvényesülésének (effet utile) biztosítása érdekében lényegében megteremtette az előrelépés kötelezettségének elvét. A klímahatározat ezen túlmenően is számos vonatkozásban megerősítette az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének és XXI. cikkének tartalmát. A tanulmány amellett érvel, hogy a klímahatározat hasonló jogi jelentőséggel bírhat, mint a harminc évvel ezelőtt elfogadott környezetvédelmi alaphatározat.

Kulcsszavak: Alkotmánybíróság, környezethez való jog, visszalépés tilalma, előrelépés kötelezettsége, jövő nemzedékek, klíma

I. Bevezető gondolatok

A magyar Alkotmánybíróság 1994-ben egy nemzetközi szinten is példamutató döntést hozott akkor, amikor a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában (az ún. környezetvédelmi alaphatározatban) kimondta a visszalépés tilalmának elvét, mint a környezet védelmére vonatkozó állami kötelezettség zsinórmértékét.
A határozat elfogadása óta eltelt bő harminc évben „sok víz lefolyt a Dunán”, és alapvető változások következtek be mind a környezet és természet állapotában (Magyarországon és szerte a világban), mind az egészséges környezethez való jog jogi jelentőségében, mind pedig a magyar alkotmányos jogi környezetben. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy napjainkban az emberiség előtt álló egyik legfontosabb
feladat a klímaváltozás elleni harc megvívása – jogi és jogon kívüli (gazdasági, politikai, társadalmi és egyéb) eszközökkel. Jelen tanulmány amellett érvel, hogy a magyar Alkotmánybíróság 5/2025. (VI. 30.) AB határozat (az ún. klímahatározat) megközelítése legalább akkora jelentőséggel bír(hat), mint a sokat idézett környezetvédelmi alaphatározat, azáltal, hogy előbbi a visszalépés tilalmának elvét fogalmazta meg, utóbbi pedig az előrelépés kötelezettségét.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] A jelen tanulmány megállapításai csak annyiban tekinthetőek az Alkotmánybíróság hivatalos álláspontjának, amennyiben azok az Alkotmánybíróság határozatából származó szó szerinti idézetek.