A köz- és magántulajdont, valamint a tulajdonjogot az 1991. évi román Alkotmány előírásai – a szovjet-típusú diktatúra éveinek sajátos tulajdonfelfogását követően – alkotmányos védelemben részesítik. Ugyanakkor, e védelem számos releváns kérdést vet fel, hiszen egyrészt a tulajdonjog nem abszolút, így bizonyos esetekben törvény által korlátozható, másrészt a tulajdon alkotmányjogi fogalmának tartalma merőben eltér a tulajdon magánjogból ismert jelentéstartalmától. Mindemellett, az állam, illetve a területi-közigazgatási egységek köz- és magántulajdona tekintetében is felmerülnek – legfőképpen e javak kezelése kapcsán – aktuális kérdések. Jelen tanulmány e kérdéses pontokat Románia Alkotmánybíróságának közelmúltbeli esetgyakorlatán keresztül kívánja bemutatni. Tény, hogy az alkotmánybírósági esetgyakorlat fejlődése nem tekinthető befejezett folyamatnak, ám jelenleg, a vizsgált tárgykörben, az Alkotmánybíróság kijegecesedett megállapításokkal, elvi tételekkel rendelkezik. Mindezért e releváns esetgyakorlat összegyűjtése és rövid elemzése időszerű, aktuális. A tanulmány fentieken túl egyes részkérdéseket illetően utal a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatára is.