2025. évfolyam

Az Európai Unió hagyományosan nagy hangsúlyt fektet a fogyasztói jogok védelmére, a légiutasok pedig bizonyos értelemben egy sajátos fogyasztói csoportnak tekinthetőek, akiknek a jogait egy külön uniós jogforrás, a 261/2004/EK rendelet hivatott biztosítani, illetőleg védeni. A rendelet különösen a beszállás megtagadása, valamint a járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítségnyújtás közös szabályait állapítja meg. Azáltal, hogy a 21. századra a repülés lehetősége az átlagember számára is a mindennapok részévé vált, és azáltal, hogy a fapados légitársaságok egyre nagyobb súllyal vannak jelen az európai légiközlekedési piacon, a rendeletnek számottevő gyakorlata alakult ki az Európai Unió Bírósága előtt. A tanulmányban ezen luxemburgi bírósági gyakorlat egy szeletét, a légijáratok késésével kapcsolatos ügyeket tekintem át, felvázolva azt a fejlődési irányt, illetőleg azokat a jogértelmezést igénylő főbb kérdéseket, amelyeket az Európai Unió Bírósága az elmúlt években kialakított. A tanulmány témájának (és a rendeleten alapuló esetjog áttekintésének) különös aktualitást ad, hogy jelen tanulmány kéziratának lezárásakor is folyamatban van a rendelet átfogó felülvizsgálata.

A magyar Alkotmánybíróság 1994-ben egy nemzetközi szinten is kiemelkedő döntést hozott akkor, amikor a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában (az ún. környezetvédelmi alaphatározatban) kimondta a visszalépés tilalmának elvét, mint a környezet védelmére vonatkozó állami kötelezettség zsinórmértékét. A határozat elfogadása óta eltelt immáron több, mint harminc évben az emberiség egy korábban soha nem látott környezeti problémával szembesült: a globális felmelegedéssel és az ezzel együtt járó klímaváltozással. Az elmúlt években az egyes nemzeti és nemzetközi bírói fórumok különböző jogi eszközökkel próbálták rászorítani az államokat arra, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a klímaváltozás elleni (jogi) küzdelemben, legalábbis mérsékelt sikerrel. Ennek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a visszalépés tilalma, mint természeténél fogva statikus jellegű elv nem alkalmas arra, hogy az (egészséges) környezethez való jog tartalmát napjaink kihívásaihoz igazítsa.

Az alapjogok szemantikai nyitottsága miatt az alapjogok alkalmazása során különös jelentősége van az általános alapjogi dogmatikának, amely arra a kérdésre ad választ, hogy egy meghatározott jogrendszerben hogyan kell alkalmazni az alapjogokat. A nemzeti alkotmányok nem tartalmaznak ugyan különálló általános és különös részt, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jogtudomány kidolgozta az alapjogok értelmezésének általános kereteit. Tanulmányomban azoknak a módszereknek az azonosítására törekszem, amelyek az alkotmánybírósági gyakorlatban és az arra reflektáló szakirodalomban az alapjogok értelmezésének alapját jelentik. A példaértéke miatt a német általános alapjogi dogmatikát tekintem kiindulópontnak, amely mintául szolgált a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számára is. Ezen túlmenően figyelembe veszem az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is, mivel az hatást gyakorol az Alkotmánybíróság gyakorlatára.