https://doi.org/10.59851/absz.2026.1.8
Máthé Gábor 2025-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Egyetemi Kiadójának gondozásában megjelent Szuverenitási kérdések (16–21. század) című könyve a szuverenitás fogalmának történeti fejlődését vizsgálja az újkor hajnalától napjainkig, különös tekintettel a – hajdan volt, Habsburgok kormányozta közép-európai államalakulat közjogi berendezkedésének kontextusában értelmezhető – magyar alkotmányfejlődésre, továbbá az európai integráció és a nemzeti szuverenitás jelenlegi dilemmáira.
Az európai integráció mélyülésével párhuzamosan az elmúlt évek alkotmányjogi szakirodalmának ismét egyik kiemelkedő jelentőségű vizsgálati témáját adják az állami szuverenitással kapcsolatos kérdések.[2] Ennek oka, hogy az állami szuverenitás tanára épített világrend – amelynek kialakulását vagy legalábbis megszilárdulását leggyakrabban a vesztfáliai békerendszerhez (1648) kötik[3] –, a globalizmus korszakában új kihívásokkal szembesül, különösen az Európai Unió tagállamaiban, amelyeknek az együttműködése a mai formájában alapvetően veti fel a tagállami szuverenitás értelmezésének, esetleg újra értelmezésének igényét. Ebbe a tudományos diskurzusba kapcsolódik be a jelen mű is, amelynek szerzője már a kötet elejére illesztett mottóválasztással[4] egyértelművé teszi, hogy nemzeti szuverenitást megkerülhetetlennek, annak megtartását pedig a sikeres nemzetközi együttműködés zálogának tekinti. A kötetben e mellett érvel, teszi mindezt tudományos alapossággal, mégis olvasmányos és polemizáló stílusban.
A kötet koncepciója szerint három jól elkülöníthető – ám az állami szuverenitás mint központi kérdésen keresztül – mégis szorosan összekapcsolódó szerkezeti egységből épül fel. Ezek közül az A rész a szuverenitás fogalmának történeti kontextusát körüljárva, a kora újkori Magyar Királyságot magában foglaló Habsburg Monarchia és az Osztrák–Magyar Monarchia közjogi fejlődését, a Habsburgok „globalizációját” vizsgálja, bemutatva azt a kohéziós erőt, amely a különféle kulturális és nemzeti identitásokat egy dinasztikus államalakulatban összefogta. A kötet B részében a szerző – a jogtörténeti fejezetben bemutatottakra szervesen építve – napjaink fontos problémáit, az Európai Unióval és a tagállami szuverenitással kapcsolatos kérdéseket elemzi. A „záró” részben szerepeltetett két műhelytanulmány közül sorban az első összehasonlítja a klasszikus jogállam jogelméleti alapjait az államiság nélküli uniós jog sajátos intézményrendszerével, míg a második a hatalommegosztás differenciáltabb rendszerének kialakításával – Magyary Zoltán professzor munkásságából merítve – foglalkozik.
[1] Máthé Gábor: Szuverenitási kérdések (16–21. század). Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2025.
[2] Néhány kiemelendő példát felvillantva a témával foglalkozó hazai és nemzetközi szerzők műveiből és szerkesztett tanulmányokat tartalmazó kötetekből a teljesség igénye nélkül: András Jakab: European Constitutional Language. Cambridge, Cambridge University Press, 2016.; Dieter Grimm: The Constitution of European Democracy. Oxford, Oxford University Press, 2017.; Bas Leijssenaar – Neil Walker (szerk.): Sovereignty in Action. Cambridge, Cambridge University Press, 2019.; Orbán Endre: Alkotmányos identitás az Európai Unióban. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2020.; Varga Zs. András: Magyarország szuverenitása, in: Csink Lóránt – Schanda Balázs – Varga Zs. András (szerk.): A magyar közjog alapintézményei. Budapest, Pázmány Press, 2020.; Chronowski Nóra: Alkotmányosság három dimenzióban. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 2022.; Trócsányi László: Hova tovább? – Elmélkedések Európáról. Budapest, L’ Harmattan Könyvkiadó, 2024.; Gábor Halmai – Julian Scholtes: Deciphering the Genome of Constitution. Cambridge, Cambridge University Press, 2024.
[3] Lásd például maga a szerző: Máthé: Szuverenitási kérdések 16.; vagy a fentiekben hivatkozott művekből Varga: Magyarország szuverenitása 257–258.
[4] A kötet Thierry Baudet holland politikustól származó gondolattal indít, amely szerint „[v]issza kellene állítanunk a nemzetállamok szuverenitását, ami az európai civilizáció legnagyobb találmánya és az egyetlen olyan keret, amin belül egy életképes demokrácia működhet.”