Absztrakt
A szabadságvesztés büntetés végrehajtása során a végrehajtási fokozatok adta szűk mozgástér, a merev struktúra, az elítéltek egyéniesítésének problémája, a motiválás ellehetetlenülése, valamint a reintegrációs diszfunkcionalitás indokolta a progresszív rezsimrendszer felülvizsgálatát. A 2024. március 1-jével bevezetett kategória- és kreditrendszer egy olyan, a fogvatartottak magatartásához, kriminológiai jellemzőihez, biztonsági kockázatához és együttműködési készségéhez igazodó rendszer, amely egyrészt az egyéni bűnmegelőzési célok megvalósítását szolgálja, másrészt a büntetés-végrehajtás kontrollmechanizmusának és motivációs eszköztárának fejlesztését szolgáló struktúra létrehozása mellett a férőhelyek optimalizált kihasználását is segíti. A kategória az egyéniesítés alapján működtetett végrehajtási környezet, amely igazodik az elítéltek visszaesési és fogvatartási kockázatához, magatartásához, együttműködési készségéhez. A kategóriarendszert kiegészíti a kreditrendszer, amely megteremti az egyes kategóriák közötti váltás objektív alapon álló keretrendszerét, amelynek keretében kreditpontok segítségével értékelésre kerül az elítéltek magatartása, együttműködési készsége és a reintegrációs tevékenységben való részvétele. A kategória- és kreditrendszer meghatározza a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, így a szabadságvesztés végrehajtásának teljes tartama alatt folyamatosan és ez által fokozottabban érvényesülni tudnak azok a szempontok, amelyek hatékonyabban elősegíthetik a sikeres reintegrációt.
Kulcsszavak: reintegráció, kategória, rezsim, kreditrendszer, progresszivitás, egyéniesítés
I. Bevezetés
A büntető hatalom legmarkánsabban a büntetés végrehajtása idején érvényesül. Az Alkotmánybíróság egyik korai döntésében megfogalmazta, hogy az alapvető emberi jogokba való beavatkozás jogalapját kétségtelenül a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet teremti meg, a tényleges korlátozás azonban a büntetések végrehajtásának időszakában történik. Az egyének helyzetében is az érzékelhető változást ténylegesen a végrehajtás ténye váltja ki.[1] Éppen ezért kulcsfontosságú, hogyan alakul a jelenlegi büntetési rendszer legszigorúbb büntetésének, a szabadságvesztésnek a végrehajtása során az elítéltek (jogi) helyzete. Az elítélt nem tárgya, hanem alanya a büntetés-végrehajtásnak, ezért jogait és kötelezettségeit a büntetés végrehajtása során is tiszteletben kell tartani. Az alkotmányos büntetés-végrehajtás szélső kereteit az emberi méltósághoz való jog, a személyi szabadság biztosítása, valamint a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés tilalma jelöli ki. Az állam ennek figyelembevételével avatkozhat be az egyén életébe, és korlátozhatja alapjogait és szabadságát.[2]
Cikk letöltése PDF formátumban
[1] 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 31; megerősítette: 30/2013. (X. 28.) AB határozat, Indokolás [25]; 3322/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [46].
[2] 13/2001. (V. 14.) AB határozat, ABH 2001, 193; megerősítette: 30/2013. (X. 28.) AB határozat, Indokolás [26]; 3322/2020. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [47].