Absztrakt

A köz- és magántulajdont, valamint a tulajdonjogot az 1991. évi román Alkotmány előírásai – a szovjet-típusú diktatúra éveinek sajátos tulajdonfelfogását követően – alkotmányos védelemben részesítik. Ugyanakkor, e védelem számos releváns kérdést vet fel, hiszen egyrészt a tulajdonjog nem abszolút, így bizonyos esetekben törvény által korlátozható, másrészt a tulajdon alkotmányjogi fogalmának tartalma merőben eltér a tulajdon magánjogból ismert jelentéstartalmától. Mindemellett, az állam, illetve a területi-közigazgatási egységek köz- és magántulajdona tekintetében is felmerülnek – legfőképpen e javak kezelése kapcsán – aktuális kérdések. Jelen tanulmány e kérdéses pontokat Románia Alkotmánybíróságának közelmúltbeli esetgyakorlatán keresztül kívánja bemutatni. Tény, hogy az alkotmánybírósági esetgyakorlat fejlődése nem tekinthető befejezett folyamatnak, ám jelenleg, a vizsgált tárgykörben, az Alkotmánybíróság kijegecesedett megállapításokkal, elvi tételekkel rendelkezik. Mindezért e releváns esetgyakorlat összegyűjtése és rövid elemzése időszerű, aktuális. A tanulmány fentieken túl egyes részkérdéseket illetően utal a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatára is.

Kulcsszavak: tulajdonjog, tulajdon védelme, tulajdonjog korlátozása, köz- és magántulajdon, tulajdonjog alkotmányjogi fogalma, lefoglalás

I. A tulajdonjog és a tulajdon védelmének történeti alakulása Romániában

A tulajdonjog egyike a legelsőként védelemben részesített alapvető emberi jogoknak, és mint ilyen jelentős mértékben meghatározza a személyek és a társadalom viszonyát.^[1] Már Arisztotelész is úgy vélekedett, hogy az embert életében két fő cél vezérli: a tulajdon és a vágyakozás, és mindkét cél döntő jelentőséggel befolyásolja cselekedeteit.^[2] Később John Locke az emberi szabadság és boldogság megnyilvánulását a dolgok birtoklásában vélte felfedezni. Így tehát Locke a tulajdonjogot a természetjog lényeges elemének tartotta, amely meglátásai szerint abszolút, valamint „megőrzése és védelme elengedhetetlen az ember létéhez, annak mind természeti, mind társadalmi formájában”.^[3] Ugyanakkor, Locke nézeteivel szemben csakhamar kialakult egy másik nézőpont is, amelynek úttörője Sir William Blackstone volt. Blackstone úgy vélte, hogy „a tulajdon eredete valószínűleg a természetben található […], de az a mód, ahogy a jelenlegi tulajdonos számára megőrződik, és ahogy emberről emberre száll, teljességgel a társadalomból ered. Ezért semmiféle természeti kötelezettség sem fűződik hozzá, csak azok, amelyek a tételes jogból származnak.”^[4]

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] Marius Andreescu – Andra Puran: Drept constitutional. Teoria general și instituții constituționale. Jurisprudență constituțională (București: Editura C.H. Beck 2020) 321.

^[2] Marian Enache – Ștefan Deaconu: Drepturile și libertățile fundamentale în jurisprudența Curții Constituționale. Volumul II. (București: Editura C.H. Beck 2019) 2.

^[3] Andreescu – Puran: Drept constitutional 45.

^[4] William Blackstone: Commentaries on the Laws of England (Chicago: University of Chicago Press 1979) 134. apud. Sajó András− Uitz Renáta: A szabadság alkotmánya. Bevezetés a jogi alkotmányosságba (Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 2019) 532.