1. Az alaptörvényi és jogi háttér; az Alkotmánybíróság funkciója

A választójogot Magyarországon az Alaptörvény XXIII. cikke deklarálja, a 2. és a 35. cikk pedig garantálja, hogy az országgyűlési képviselőket, illetve a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ebbéli funkciójában – többek között – eljár alkotmányjogi panaszügyekben. Az Alkotmánybíróság egyes döntéseiben maga értelmezte az alkotmányjogi panasz, mint a bírósági rendszeren kívül eső speciális jogorvoslat mibenlétét. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének elsődleges célja ennek megfelelően az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása.^[1] Az alkotmányjogi panasz tehát egyéni jogvédelmi eszköz, vagyis az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26–27. § rendelkezései értelmében az a feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen.^[2]

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) egyik – egyébként nem sarkalatos – rendelkezése (a 233. §) állapítja meg az Alkotmánybíróság tennivalóit a jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntéssel kapcsolatban. Ez a speciális eljárási rendben gyakorolt funkció az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjában meghatározott hatáskör gyakorlásának egyik terepe: alkotmányjogi panasz alapján megítéli a választási szervek határozatait felülvizsgáló bírói döntéseknek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ezt a hatáskörét azonban az Alkotmánybíróság úgy gyakorolja, hogy a választási eljárásban benyújtott alkotmányjogi panasz-ügyekben akár egyedi normakontrollt is végez vagy egyidejűleg a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó vizsgálattal, vagy a későbbiekben, ún. elkülönített eljárásban.

A vizsgálati értékelés kapcsán fontos rögzíteni az eljárási rend sajátosságait: a rövid határidőket (három nap áll rendelkezésre a panasz benyújtására, három munkanap a befogadásra és három munkanap a döntésre); az eljárás felgyorsítását szolgáló szabályokat, így pl. az igazolási kérelem, a hiánypótlás és a felfüggesztés kizártságát és néhány további általános eljárási szabály mellőzését. Az Alkotmánybíróság gyakran idézett 59/2003. (XI. 26.) AB határozatában megállapította, hogy a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója, valamint az eljárási rend sajátosságai indokolttá teszik a rövid jogorvoslati határidők és az ehhez kapcsolódó szigorúbb feltételek meghatározását.^[3] Ez alól nem lehet kivétel az alkotmányjogi panaszeljárás sem.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

[1] 3367/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [13].

[2] 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [19], 25/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [49].

[3] ABH 2003, 607, 612–613.