Absztrakt
E tanulmány a franciaországi alkotmányos eljárásokat vizsgálja. Franciaországban 2010 óta van lehetőség a törvények alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatára az ún. „elsőbbségi alkotmányossági kérdés” (QPC) elnevezésű különleges eljárás útján. Jelen írás a QPC-k kezelésének a francia Alkotmánytanács előtti eljárását, a belső szervezeti kérdéseket és annak különféle gyakorlati aspektusait mutatja be.
Kulcsszavak: alkotmányossági felülvizsgálat, Alkotmánytanács (Franciaország), belső szervezet, eljárásrend, kontradiktórius eljárás, nyilvános meghallgatás
Bevezetés
Jelen tanulmány a franciaországi alkotmányos peres eljárás gyakorlatát mutatja be. Ennek keretében különös figyelmet szentelek annak, miként kezeli a francia Alkotmánytanács az ún. „elsőbbségi alkotmányossági kérdéseket” (QPC).
Gyors emlékeztetőül: az elsőbbségi alkotmányossági kérdések jogi alapját az Alkotmány 61-1 cikke szolgáltatja, amely a 2008. július 23-i alkotmánymódosítással került az Alkotmány szövegébe. A 2008. július 23-i alkotmánymódosítás legfőbb eleme, számos elvetélt próbálkozást követően, az utólagos normakontroll bevezetése, amely kiegészíti a francia Alkotmánytanács által már 1958 óta végzett előzetes normakontroll-eljárást.
Technikai értelemben véve az elsőbbségi alkotmányossági kérdés a törvény elleni jogorvoslati eszköz. A normakontroll továbbra is elvont és objektív. Az előzetes alkotmányossági kérdés intézménye még csak 2010 márciusa óta működik a gyakorlatban. Alapja a rendes bíróságok által gyakorolt kettős szűrőmechanizmus.
Elsőbbségi alkotmányossági kérdéssel az Államtanácstól, illetve a Semmítőszéktől függő bíróságokhoz, illetve közvetlenül ezekhez a legfelsőbb bíróságokhoz lehet fordulni. Az első esetben az a quo bíró megvizsgálja, hogy a kérdés megfelel-e a felterjesztési feltételeknek, és amennyiben igen, az alkotmányossági kérdést továbbküldi a legfelsőbb bíróságnak, amely ismét megvizsgálja a továbbküldési feltételek teljesülését mielőtt azt az Alkotmánytanács elé terjeszti. A második esetben csupán a legfelsőbb bíróságok szolgálnak szűrőként az Alkotmánytanács felé. Az a quo bíró „azonnal” (azaz a késlekedés nélkül) dönt a hozzá érkező elsőbbségi alkotmányossági kérdésekről. A legfelsőbb bíróságoknak három hónap áll rendelkezésre a döntéshozatalhoz. Az Alkotmánytanácsnak pedig szintén három hónap áll rendelkezésére a határozata meghozatalához.
Nyolc és fél év alatt az Alkotmánytanács 743 elsőbbségi alkotmányossági kérdésben döntött. A legjobban az árulkodik ennek az eszköznek a dinamizmusáról, ha ezt az adatot összevetjük az előzetes normakontroll során 1958 óta meghozott határozatok számával, ami 770. Hamarosan, valószínűleg már 2019 elején azzal számolhatunk tehát, hogy ennek a két eszköznek a görbéje keresztezi egymást!
Az elsőbbségi alkotmányossági kérdés nem csupán statisztikai értelemben jelent forradalmi változást, hanem alapjaiban alakította át a normakontroll franciaországi gyakorlatát és az Alkotmánytanács működését is.
Ennek a konferenciának a szervezői arra kértek fel, hogy az elsőbbségi alkotmányossági kérdés eljárási vetületeiről beszéljek olyan jeles résztvevők, meghívottak társaságában, akik maguk is végeztek már normakontrollt úgy, ahogyan ezt én is tehettem a francia Alkotmánytanács jogi osztályán.
Elemzésemben ezért kimondottan az elsőbbségi alkotmányossági kérdésekkel kapcsolatos eljárás gyakorlati kérdéseire koncentrálok, amelyek lehetővé teszik, hogy rávilágítsak néhány olyan sajátos jegyre, amelyekre tekintettel egyes szerzők már egy „francia alkotmánybíráskodási modell” megszületéséről beszélnek.
Az előadás időkeretei nem teszik lehetővé, hogy minden kérdésre kitérjek, így például nem érintem a rendes és közigazgatási bíróságok felterjesztési gyakorlatát (a szűrési mechanizmust), sem pedig azt, hogy ugyanezen bíróságok miként alkalmazzák az Alkotmánytanács határozatait (amelyeket „végrehajtó határozatoknak”, franciául décisions retour-nak hívunk). Mind az elsőbbségi alkotmányossági kérdéseket megelőző, mind pedig az azt követő fázis természetesen alapvető fontosságú, itt azonban csakis az Alkotmánytanács által alkalmazott eljárás egyes elemeire van lehetőségem kitérni.
Négy alapvető kérdést szeretnék megválaszolni.
[1] Jelen tanulmány az MTA Jogtudományi Intézetében 2018. november 8-án tartott előadás írásos változata. A szöveget fordította és gondozták Varga Emese, illetve Gárdos-Orosz Fruzsina és Orbán Endre.