Az elmúlt 20 évben különböző aspektusokból, de közel kerülhettem az uniós intézményekhez. 2004 május 1-én, mint belgiumi nagykövet Brüsszel főterén ünnepelhettem az uniós csatlakozást, 2010-ben alkotmánybíróként párhuzamos indokolással éltem a Lisszaboni Szerződés alkotmányosságáról szóló bírósági döntéshez. Párizsi nagykövetként igyekeztem az akkori magyar EU elnökség prioritásait megismertetni, valamint az akkor elfogadott magyar Alaptörvény körüli vitákat helyre tenni. Miniszterként részt vehettem az igazságügyi tanács ülésein, majd 2019-2024 között európai parlamenti képviselőként dolgozhattam. Ezen időszak alatt sokat tanulhattam és sok élményben volt részem. Az Európai Parlamentben megtapasztalhattam az európai integráció gyengítését eredményező sokszor felesleges ideológiai vitákat, valamint a tagállamok, illetve a politikai pártok közötti eltérő érdekek összeütközését. Sokszor gondoltam arra, hogy amennyiben az európai integráció alapító atyái az égből a mai Európai Unióra tekintenének, akkor vajon mit gondolnának? Elégedettek lennének? Erre nem tudhatjuk a választ. Jómagam noha a politikához közel kerültem, de mindvégig megmaradtam jogásznak. Megmaradtam a magyar közjog iránt elkötelezett oktatónak, azzal, hogy vigyázó szememet az elmúlt évtizedekben az európai intézmények felé fordítottam. Ezért előadásomban is a jogi aspektusokra helyezem a hangsúlyt, persze nem kerülhetem meg, hogy egyes európai intézményeket az uniós joggal kapcsolatosan ne érintsek. Az európai integráció egyik legfontosabb szövétneke a közösségi jog.

És így jutok el előadásom témájához, hogy megfogalmazzam gondolataimat az uniós jog természetéről. Az összehasonlító joggal foglalkozó jogászok az európai kontinensen különbséget tesznek angolszász jog, kontinentális jog, azon belül latin és germán jogrendszerek között. Mindegyik jogrendszer egy önálló kultúrát képvisel, a brit precedens rendszer nem összehason­lítóható a francia állami etatista jogrendszerrel, amelyben a közigazgatási bíráskodásnak, és így az Államtanácsnak kiemelkedő szerepe van. Ügyvéd koromban láttam az európai kontinensen működő jogászok közötti különbségeket is. Egy angolszász jogász, ha egy jogvitát lát, amelyben az állam is szereplő, azt kérdezi, hogy mi a pernyertesség esélye, „go to the Court” a jelszó. Egy állam által okozott káreset esetében a francia jogász azt kéri, hogyan tudna ügyvéd úr az állam politikai képviselőivel találkozót szervezni a jogvita politikai rendezése céljából. A jog szerepéről való felfogásban tehát ugyanolyan különbségek vannak nemzeti szinten, mint ahogy magában a nemzeti jogrendszerekben is vannak lényeges eltérések.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] Az előadás elhangzott az Európai Tanulmányok Hálózatnak a Szegedi Tudományegyetemen, 2024. november 14-én tartott konferenciáján.