Absztrakt
A szerzők tanulmányukban a mérlegelési mozgástér doktrína érvényesülését vizsgálják az életvégi döntésekkel kapcsolatos strasbourgi esetjog tükrében. A dolgozat első részében áttekintik az elmúlt 40 év jelentősebb döntéseit, különös tekintettel az ún. Mortier kontra Belgium és a Karsai kontra Magyarország ügyekre. A tanulmány második felében a szerzők az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt, az élethez való és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog mentén elemzik a margin of appreciation doktrína érvényesülését az életvégi döntésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban. A szerzők ennek során arra a következtetésre jutnak, hogy bár az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvetően egyensúlyt kíván teremtetni az egyének élethez való és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő joga között, a margin-elv alkalmazása az egyes döntések meghozatala során – adott esetben – az egyéni jogok érvényesülésének korlátozásához vezethet.
Kulcsszavak: életvégi döntések, asszisztált öngyilkosság, eutanázia, autonómia tiszteletben tartása, élethez való jog, magánélet tiszteletben tartásához való jog, margin of appreciation
I. Bevezetés
Miután 2023. szeptemberében Karsai Dániel alkotmányjogász nyilvánosan bejelentette, hogy amiotrófiás laterálszklerózissal[1] diagnosztizálták, addig példátlan társadalmi párbeszéd indult meg Magyarországon az életvégi döntések megítélésével kapcsolatban. A közbeszédben megjelentek az asszisztált öngyilkosság, az eutanázia, illetve az emberhez méltó halál problémái. Karsai az életvégi döntések hazai szabályozása miatt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordult, amely azonban nem találta megalapozottnak panaszát.
[1] Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) gyógyítatlan és minden esetben halálhoz vezető, a központi idegrendszert támadó betegség, amely az izmok fokozatos elgyengülését és elsorvadását eredményezi.