Tisztelt Elnök Urak, Miniszter Urak, tisztelt Alkotmánybírák, Hölgyeim és Uraim!

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Sulyok Tamás elnök úr bekopogtatva hozzám néhány hónappal ezelőtt, nem előadás, még csak nem is nyitóbeszéd, hanem csupán köszöntő megtartására kért fel.

Igaz, még ennek elkészítése is okozott némi fejtörést. Mert ha a téma a nemzeti identitás lenne, viszonylag könnyű helyzetben volnánk. Vagy ha a nemzeti alkotmányos identitásról kellene beszélnünk, a magyar Alaptörvényben találhatnánk jó néhány fogódzót. Még az európai identitás vizsgálatához is lenne muníciónk.

De mit kezdjünk – kartális európai alkotmány híján – az európai alkotmányos identitással? Nem könnyíti meg a témában kutakodók helyzetét, hogy különféle előadásokban, tanulmányokban az identitás, a szuverenitás, a lojalitás fogalmai sokszor keverednek.

Készülve a mai találkozóra, kezembe került Deák Ferenc 1865-ös húsvéti cikke. Külföldi vendégeink számára egy rövid történelmi kitérő: Deák Ferenc volt az, aki az 1848-49-es szabadságharc leverése után jogászi képességeit és politikusi bölcsességét latba vetve azon dolgozott, hogy Magyarországot a politikai bénultságból kimozdítsa úgy, hogy a ’48-as eredményekből semmit fel ne adjon, de a megállapodás mind Bécs, mind Magyarország számára elfogadható legyen. Ennek a politikai kompromisszumkeresésnek egyik fontos állomása Deák húsvéti cikke. Egy 19. századi válasz arra, hogyan egyeztethető össze kétféle identitás.

A cikknek csak a zárógondolatát idézem: „Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű.

Párhuzamosan a magyar alkotmánnyal megfér a közös uralkodó alatt, a közös védelem mellett, a lajtántúli országok teljes alkotmányos szabadsága is. Nem állanak ezek ellentétben egymással; azt hisszük, hogy megállhatunk egymás mellett, a nélkül, hogy egymást absorbeálni akarnók.”

Az idézetrész első felét, ha aktualizáljuk, az a következőképpen hangzana:

Egyik cél tehát az Unió szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos identitásának, melyből többet elvenni, mint a mit az Unió szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az imént azt mondtam, hogy ha a nemzeti alkotmányos identitásról kellene beszélnünk, a magyar Alaptörvényben találhatnánk jó néhány fogódzót. De ha felidézzük az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének két évvel ezelőtt – a visegrádi országok alkotmánybírói előtt – elhangzott szavait, már árnyaltabb képet kapunk.

Sulyok Tamás elnök úr a következőt mondta: „A magyar Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalma alatt Magyarország alkotmányos önazonosságát érti. Ennek tartalmát az Alkotmánybíróság az Alaptörvény egésze, illetve egyes rendelkezései alapján, az Alaptörvény értelmező rendelkezésének megfelelően, azok céljával, a Nemzeti Hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival mint értelmezési kerettel összhangban, esetről esetre bontja ki. A magyar Alkotmánybíróság döntése tehát egyelőre szimbolikusnak nevezhető, ha úgy tetszik, jelenleg pusztán egy közjogi építőkocka került a helyére a tagállamok és az EU alkotta mátrixban.”

Az imént idézett előadás egy másik részében a következőket olvashatjuk: „Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikk (2) bekezdése szerint … az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti, illetve alkotmányos identitását. Ez az új rendelkezés kifejezetten nagy szakirodalmi érdeklődést generált, és ma már több alkotmánybíróság is foglalkozott a jogilag egyébként nehezen megközelíthető »identitás« kérdésével.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha jogilag valóban nehezen megközelíthető az identitás – ahogy Sulyok elnök úr fogalmaz –, és ha a magyar Alkotmánybíróság az alkotmányos identitás fogalmát majd esetről esetre bontja ki, és ha ebben a folyamatban az Alkotmánybíróság 2016-os döntése egy építőkocka csupán, a néhány héttel ezelőtti döntés pedig egy újabb, akkor vajon mikor tekinthető befejezettnek ez az értelmezési folyamat?

Ez a kérdés annak fényében különösen érdekes, hogy a más alkotmánybíróságok számára is sokszor hivatkozási pontot jelentő német alkotmánybíróság egyik döntésében kimondta: „Az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét alapvetően korlátozza az Alaptörvény alkotmányos identitása.”

A kérdések száma még jócskán szaporítható. És Önök ma azért gyűltek össze, hogy az alkotmányos identitással kapcsolatos kérdéseket megfogalmazzanak és megválaszoljanak. Eredményes munkát kívánok mindannyiuknak!