Európa (jogi) kultúrájának bő kétezer éves fejlődéstörténete három különböző, ám egymással mégis összefüggő tendenciával jellemezhető. Az egyik ilyen tendencia a központosító, az egységbe foglalásra törekvő, közös jog, értékrend vagy eszmerendszer, és a hazai, nemzeti, partikuláris jogok, értékek eszmék közötti küzdelem. A másik, az előzőhöz hasonló tendencia kulturális, értékrendbeli, jogi homogenitás és heterogenitás küzdelmének ciklikus változásaiban érhető tetten. A harmadik tendencia a birodalomépítés és a külön-külön életet élő nemzetállamok időről időre fellángoló versengésében fedezhető fel. E felvázolt, három tendenciózus folyamat ugyanazt a tipikusan európai jelenséget világítja meg három különböző oldalról. Európát tehát az egységre törekvés és a sokféleségre törekvés változó viszonya jellemezte teljes történelme során. Az egységre törekvés mindig egy összeurópai jelenség volt, a sokféleség pedig mindig országspecifikus jelenség volt.

Sokféleség és egységre törekvés egymásra hatásának újabb példáját ismerheti meg az olvasó a Gerencsér Balázs Szabolcs szerkesztésében 2024-ben megjelent, az Összehasonlító és európai közigazgatási jog. A közigazgatás nemzetközi és európai uniós dimenziói című könyvből.^[1] A PPKE-JÁK Közigazgatási Jogi Tanszéke és az Ereky István Közjogi Kutatóközpont^[2] együttműködésében, a Pázmány Press gondozásában megjelent könyv a jogösszehasonlítás eszközrendszerének felhasználásával mutatja be azt, hogy egyes európai országok közjogi (mind alkotmányjogi, mind közigazgatási) modelljei hogyan szolgáltak tanulságul egy egységesülni törekvő európai közigazgatási (közigazgatási jogi) értékszintézis létrehozásához. Pontosabban: az országspecifikus, partikuláris modellek hogyan szolgálták az egységes összeurópai modell megalkotását, továbbá, hogy ez az egységesülni törekvő jogalkotási és igazgatási modell hogyan kísérel meg választ adni dinamikusan változó, globálissá váló, és a digitalizáció által uralt világunk által támasztott kihívásokra, amely kihívások a köz- és államigazgatás területén jelennek meg. A kötet fejezeteinek szerzői:^[3] Gerencsér Balázs Szabolcs,^[4] Ádány Tamás,^[5] Balogh András József,^[6] Berkes Lilla,^[7] Farkas Vajk,^[8] Péter-Delbó Márta,^[9] Pollák Kitti,^[10] Sabjanics István,^[11] Varga Ádám,^[12] és Varga Zs. András.^[13]

A könyv hiánypótló funkciót tölt be atekintetben, hogy amíg a komparatisztika a XIX-XX. század fordulóján a bírói jogalkalmazás módszertanára, a bírói jogi gondolkodásra összpontosított, és ezt állította a magánjogi jogintézmények összehasonlító vizsgálatának szolgálatába, addig a közjognak és részterületeinek összehasonlítása sokáig hiányzott. Ezt a hiányt pótolja a most bemutatandó könyv. A közjog, azon belül is a közigazgatási jog európai fejlődésének összehasonlító módszerrel történő bemutatására vállalkozik. Teszi mindezt úgy, hogy a történeti gyökerekre, és a jelen, továbbá a jövő – adott esetben globális – kihívásainak is egyaránt kiemelt figyelmet szentel.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] Gerencsér Balázs Szabolcs (Szerk.): Összehasonlító és európai közigazgatási jog. A közigazgatási jog nemzetközi és európai uniós dimenziói. (Budapest: Pázmány Press 2024.)

^[2] ereky.jak.ppke.hu

^[3] Az alábbiakban a szerzők által önálló szerzőként írt fejezeteket tüntetjük fel.

^[4] Gerencsér Balázs Szabolcs: Bevezető gondolatok. 1. rész: Összehasonlító közigazgatási jog, 17–52, 3.1. Az Agency-jelenség a tagállami és az uniós jogban, 139–155, 5. Fejezet: Az Európa Tanács kapcsolata a közigazgatással, 217–223, 6. Fejezet: Az OECD kapcsolata a közigazgatással, 223–231, 8. Fejezet: A tagállamok részvétele az uniós döntéshozatalban, 245–269, 9.1. Európai közigazgatási értékek, avagy létezik-e európai közigazgatási jog? 269–290, 9.2. Az uniós jog hatása a közigazgatási anyagi jogra, 290–298, 9.4. Az uniós jog hatása a közigazgatási szervezeti jogra, 314–325, 10. Fejezet: Az Európai Unió Területi Statisztikai Jegyzéke, 325–333, 11. Fejezet: A nemzetközi és uniós normák érvényesülése a közigazgatásban, 325–345.

^[5] Ádány Tamás: 4. Fejezet: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kapcsolata a közigazgatási joggal, 207–217.

^[6] Balogh András József: 7. Fejezet: A NATO hatása a központi és a területi (köz)igazgatásra, 231–245.

^[7] Berkes Lilla: 9.3. Az uniós jog hatása a közigazgatási eljárásjogra, 298–314.

^[8] Farkas Vajk: 2.4. Spanyolország, 119–130.

^[9] Péter-Delbó Márta: 2.3. Németország, 99–119.

^[10] Pollák Kitti: 2.2. Franciaország, 73–99.

^[11] Sabjanics István: 2.1. Az Egyesült Királyság. 52-73. 3.4.: A „metropolisz” jelenség – avagy óriás-önkormányzatok egy államban, 183–191, 3.5. Atipikus közigazgatási területi egységek, 191–207.

^[12] Varga Ádám: 3.3. A helyi önkormányzatok összehasonlító aspektusai, 167–183.

^[13] Varga zs. András: 3.2. A közigazgatás bírói kontrollja, a közigazgatási bíráskodás fejlődési irányai, 155–167.