Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Elnök Urak és Asszonyok,
Legfőbb Ügyészhelyettes Úr, Alkotmánybíró Úr,
Professzor Urak!
Hölgyeim és Uraim, kedves kollégák!
Minden alkotmánynak van értékkészlete. Hasonlósági pontok az egyes országok történelmének fejlődésében keletkező alkotmányos szabályok tekintetében a modernkori alkotmányok – értem ez alatt a polgári alkotmányosság követelményeit hordozó alkotmányokat – előtt is bőségesen fellelhetők voltak. A modernkori alkotmányok a XVIII.-XIX. századi kezdeteitől pedig nagyon nagymértékben azonos értékekkel rendelkeztek. Magyarországon a modernkori alkotmányosság – nem minden történeti előzmény nélkül – alapvetően az 1848-as törvények révén jelent meg közjogi rendszerünk jellemzőjeként. Egyes alapintézményei (mint például az államhatalmi ágak szétválasztása, a jogállamiság, az alapvető emberi jogok, a jogegyenlőség) a 48-as alapokon a kiegyezést követő évtizedekben teljesedtek ki a maga részleteiben. Mindennek kereteit a történeti alkotmányunk képezte, bizonyítva ennek az alkotmányi formának rugalmas, a kor változásait követni tudó természetét.
Ez a fejlődési folyamat töretlennek bizonyult egészen a II. világháborúig. Ekkor azonban a háborút közvetlenül megelőző időktől kezdve egyre súlyosabb sérülések érték történeti alkotmányunk vívmányait, majd a II. világháborút követően szuverenitásunk elvesztése és az idegen hatalomra támaszkodó diktatórikus hatalmi önkény véget vetett az alkotmányosság korszakának. Mintegy négy évtizedes pauza után az 1989-1990-ben kibontakozó rendszerváltozás hozta el az alkotmányosság értékeinek restaurációját. Ebben kulcsszerepet játszott a korábbi sztálinista alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása, mely tartalmilag gyökeresen átalakította az eredetileg a diktatúra államára és jogrendszerére vonatkozó alapvető szabályozást. Ezzel a változással az ország alapvetően egy demokratikus, az alkotmányos jogállam követelményeinek megfelelő alkotmányra tett szert. Ennek a szabályozásnak két lényeges „szépséghibája” volt. Egyfelől, mivel formailag a változás alkotmánymódosítással ment végbe, a tartalmilag új alkotmány magán viselte az 1949. évi XX. törvény megjelölése stigmáját, másfelől – legimitációját csorbítóan – megalkotására nem szabadon választott országgyűlés útján került sor. Ez a két hiátus mások mellett a leglényegesebb oka volt annak, hogy 2010/11-ben az új alkotmány, azaz az Alaptörvény megalkotására sor került.
[1] Salamon László alkotmánybírónak az Alkotmánybíróság elnökhelyetteseként megtartott előadása, amely elhangzott Kaposváron, 2024. március 22-én.