Absztrakt
Szerbia Alkotmánybíróságának egyik legfontosabb hatásköre az alkotmányjogi panaszok elbírálása, amelyeket leginkább a jogerős bírósági ítéletek ellen nyújtanak be a természetes és jogi személyek. 2010 óta, folyamatosan nő a benyújtott alkotmányjogi panaszok száma és 2018-ban már meghaladta a tizenötezret is. A tanulmány egyrészt általános betekintést kíván nyújtani a szerbiai alkotmánybíróság ezen hatáskörének a gyakorlatába, másrészt külön foglalkozik a rehabilitációs eljárások során hozott bírósági határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatával. Szerbiában nem igazán beszélhetünk egyértelmű és következetes törvényértelmezésről és bírói gyakorlatról a rehabilitációs ügyek esetében, ami külön súlyt biztosít az Alkotmánybíróság döntéseinek. A tanulmány keretében, a szerző fordításában közöljük azt az alkotmánybírói különvéleményt amelyet Korhecz Tamás alkotmánybíróként fogalmazott meg egy konkrét, magyar vonatkozásokkal is rendelkező alkotmányjogi panasz kapcsán. Az adott ügyben – egyebek mellett – felmerült az a kérdés is, hogy milyen cselekmény minősülhet háborús bűncselekménynek a kortárs jogi standardok figyelembevételével.
Kulcsszavak: Szerbia Alkotmánybírósága, alkotmányjogi panasz, rehabilitációs eljárások, tisztességes eljárásokhoz való jog, háborús bűnök
I. Bevezetés
Az immár 56-éves szerbiai Alkotmánybíróság tizenkét esztendeje bírálja el az alkotmányjogi panaszokat, ezek során rendszerint a jogerős bírósági ítéletek alkotmányosságát vizsgálja felül. Ez a tanulmány az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasszal kapcsolatos tevékenységébe kíván betekintést biztosítani, elsősorban egy konkrét alkotmányjogi panasz kapcsán. A tanulmány első részében röviden bemutatjuk a szerbiai Alkotmánybíróság helyzetét, szervezetét és hatásköreit. A második részben ismertetjük az alkotmányjogi panaszokra vonatkozó aktuális statisztikát, különös tekintettel a panaszokkal érintett alkotmányos jogokra. Írásunk harmadik részében a bírósági rehabilitációs eljárásokkal kapcsolatos alkotmányjogi panaszok alkotmánybírósági gyakorlatát elemezzük. Ebben a részben teljes terjedelmében közöljük ezen tanulmány szerzőjének az alkotmánybírói különvéleményét, amelyet az Už-8199/2016. számú, 2018. szeptember 13-án meghozott végzés kapcsán fogalmazott meg, és amely ügynek figyelemre méltó „magyar” vonatkozásai is vannak.