Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Elnök Urak!
Hölgyeim és Uraim!
Egy hajdanvolt alkotmánybírónak, jogtörténésznek különleges, túlzás nélkül mondhatom: történelmi jelentőségű megtiszteltetés, a magyar Aranybulla kiadása napjának 800. évfordulóján emlékbeszédet tarthatni. Hálás köszönetem érte mindenkinek, akit illet. A felkérést a magyar bírósági rendszer két prominensétől, a (Magyar Királyi) Kúria és az Alkotmánybíróság elnökeitől kaptam, s ennek kiemelten örülök. A bíráskodás ügye az Aranybulla kiadásának egyik fő motívuma volt, s jelenkori kultúránknak is megkerülhetetlen tényezője. Az ma sincs másként, mint hogy a legitim közjogi felhatalmazással bíró, erre rendelt intézmények az állam bírói joghatóságát jogosultak és kötelesek is alkalmazni. Modern jogállami viszonyok között a két bírói fórum funkcionális egységben, pontosan definiált relációban áll egymással. A közhatalmi legitimáció ma alulról építkezik, ám a középkorban a hatalom még fentről való volt és egységes. De lássuk, mi magyarázza egy 800 esztendős középkori oklevélre való, emelkedett emlékezést?
Az 1222-ben II. András magyar király által kiadott Aranybulla mérföldkő volt a kortárs magyar alkotmányos kútfők között, egyúttal olyan jelentős európai dokumentumnak számított, amely máig méltó helyen szerepel a releváns szakirodalom lapjain.[2] 800 esztendeje fogalmazták és adták közre, s kijelenthető, hogy jelentősége máig él, élénken foglalkoztatja a modern alkotmányjogi gondolkodást is. Több mint szimbolikus jelenség, hogy a magyar Alkotmánybíróság tagjainak díszöltözékén az Aranybulla pecsétjének aranyozott mása függ a bírák nyakában, utalva arra, hogy a nemzet alkotmányos emlékezetében ma is jelen van ez a jeles középkori oklevél.
A magyar Aranybulla[3] jelentőségét nem lehet túlértékelni alkotmányfejlődésünkben.[4] Az a gyakran hangoztatott megállapítás, miszerint hazánk kezdettől és szinte szakadatlanul a Nyugattól elmaradott állapotban éli életét, ha sok tekintetben igaz is, éppen az Aranybullánk által képviselt fejlődési fázisban mondhatni szinkronban volt Európa kortárs politikai és jogi folyamataival. Szeretnék e helyütt utalni a magyar Aranybulla genezisével kapcsolatos, kevéssé kutatott körülményre, a szentföldi assizákra mint lehetséges kútfőkre. Éppen II. Andrásnak az ötödik keresztes hadjáratban (1217–1221) való részvétele (1217–1218) adhatott alkalmat, hogy ő és még inkább környezete – így például a váradi, a győri és az egri püspök, a pannonhalmi apát, a kalocsai érsek, valamint a tárnokmester és a pohárnokmester – tudomást szerezhessen a jeruzsálemi királyság kidolgozott hűbérjogi rendszeréről s onnan ihletett merítsen.[5]
[1] A szöveg a Székesfehérvárott, 2022. április 24-én, az Aranybulla kiadásának 800. éves évfordulóján tartott megemlékezésen elhangzott ünnepi beszéd szerkesztett változata.
[2] Mindmáig hiánypótló műnek számít az a kötet, amelyet a József Attila Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem jogelődje) és a Veronai Egyetem közösen adott ki. Ebben a magyar Aranybulla eredeti latin szövege mellett annak magyar, olasz és angol fordítása is olvasható, több kitűnő tanulmány kíséretében és számos gyönyörű facsimile képpel díszítve. BESENYEI Lajos – ÉRSZEGI Géza – Maurizio PEDRAZZA GORLERO (szerk.): De Bulla Aurea Andreae regis Hungariae MCCXXII (Verona: Edizioni Valdonega 1999). Itt említem azt a jogtörténeti szöveggyűjteményt is, amely a XIII–XX. század közötti századok legjelentősebb európai alkotmányjogi dokumentumait tartalmazza (a nem német nyelvűeket fordításban is), köztük a magyar Aranybullát is. Dietmar WILLOWEIT – Ulrike SEIF (Hg.): Europäische Verfassungsgeschichte, (München: Verlag C. H. Beck 2003).
[3] Vö: Az Aranybulla, in: SZIGETHY Gábor (szerk.): II. Endre Aranybullája, (Budapest: Magvető Kiadó 1987, 47–54; PETROVICS István: Aranybulla, in: KRISTÓ Gyula (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9–14. század), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 55–56; ZSOLDOS Attila: II. András Aranybullája, Történelmi Szemle 2011/1, 1–38; RÁCZ György: II. András aranybullával megerősített oklevele, 1221 – Charter of Andrew II, Authenticated with a golden bull, 1221, in Ö. KOVÁCS József – PAUKOVICS Gergő (szerk.): A nemzet emlékezete. A magyar történelem mérföldkövei: Heritage of a Nation. Landmarks of Hungarian History (Budapest: Magyar Nemzeti Levéltár 2020) 33–34.
[4] Tanulmányom a fentebb említett Aranybulla edícióban közölt dolgozatom alapulvételével készült; Az Aranybulla helye a magyar alkotmánytörténetben, in: Besenyei–Érszegi–Pedrazza Gorlero: De Bulla Aurea 61–77.
[5] Vö. D’ESZLARY, Charles: Magna Carta and the Assises of Jerusalem, American Journal of Legal History 1958, Vol. 2, No. 3, 189–214.