Absztrakt
A multikulturalizmus alkotmányos elismerésére Kanadában az 1982-es Alkotmánnyal került sor, melynek 27. cikke kimondja, hogy a Kanadai Jogok és Szabadságok Chartájának rendelkezéseit a kanadaiak multikulturális örökségének megőrzésével és továbbfejlesztésével összhangban kell értelmezni. Ezzel összefüggésben kérdésként merült fel, hogy e rendelkezésből fakad-e valamilyen jog, vagy inkább csak retorikai fordulat.
A leggyengébb tartalommal ez utóbbi esetben bír, míg a többségi álláspont szerint a 27. cikk értelmezési szabály, a bíróságok az alapvető szabadságjogok és nyelvi jogok tartalmát alakítják ezzel. Van olyan álláspont ugyanakkor, amely szerint értelmezési szabályként is dinamikus jellegű, megköveteli ugyanis a multikulturalizmus továbbfejlesztését azoktól, akik alkalmazzák a Chartát. További álláspont szerint a 27. cikkben foglalt értelmezési klauzulából következően – bár annak címzettje elsődlegesen a bíróság – a jogalkotó lehetővé teheti, hogy egyes jogokat korlátozzanak, feltéve, hogy a kivételek észszerűek, arányosak, és a korlátozás célja Kanada etnikai mozaikjának népszerűsítése. Eszerint, ezzel a rendelkezés közvetve jogot biztosít ahhoz, hogy az etnikai, vallási és nyelvi közösségek megőrizzék kulturális identitásukat. A bírósági gyakorlatból az értelmezési szabály álláspontja bontakozott ki, míg azt az álláspontot elvetették, mely szerint közvetlenül fakadnának ebből jogok. Noha a klauzulát általában ignorálják a bíróságok, de ha hivatkoznak rá, akkor értelmezési keretként élő tartalommal bír és többek között az egyéni és a kollektív jogok ütközésekor veszik figyelembe. A mérleg nyelveként szerepelhet az egyes tesztek, vagyis az arányossági vagy az észszerűségi kritérium alkalmazásakor is. A tanulmány a klauzulához kapcsolódó legfontosabb döntéseket veszi számba.
Tárgyszavak: Kanada, multikulturalizmus, multikulturális örökség, Kanadai Legfelsőbb Bíróság, Kanadai Jogok és Szabadságok Chartája, Oakes-teszt, Amselem-teszt, Doré-teszt, szabad és demokratikus társadalom