Adatvédelem: az alapjogvédelmi teszttől az érdekmérlegelésig

| Cikkrészlet

with Nincs hozzászólás
Szerző:
Jóri András ügyvéd, volt adatvédelmi biztos

A kilencvenes évek hajnalának alkotmánybírósági határozatai az információs önrendelkezési jog kompromisszumot nem ismerő doktrínája alapján fektették le a magyar adatvédelmi jog alapjait. A szigorú jogvédelmi tesztből azonban a bíróság már az első évtizedben sokat engedett; az EU Általános Adatvédelmi Rendeletének (GDPR) alkalmazásával pedig a korábban a törvényalkotó által elvégzett érdekmérlegelés immár az adatkezelők feladata lesz. Írásunk azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a csupán másik alapjog érdekében korlátozható alkotmányos alapjogból „jogos érdek” előtt is meghajoló jogosultság vált.

Kiindulópont: a személyes adatok védelméhez fűződő jog mint információs önrendelkezési jog

A 90-es évek elejétől az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez fűződő jogot információs önrendelkezési jogként értelmezi. A híres, az egységes személyazonosító alkotmányellenességet kimondó, sokban a német alkotmánybíróság 1983-as népszámlálás-ítéletéhez hasonlító 15/1991 (IV. 13.) AB határozat indokolása szerint: „Az Alkotmánybíróság – a 20/1990. AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva – a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. Az Alkotmány 59. §-ában biztosított  személyes  adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki   számára követhetővé   és    ellenőrizhetővé kell    tenni    az adatfeldolgozás egész  útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki,  hol, mikor,  milyen célra  használja fel az ő személyes  adatát.   Kivételesen   törvény   elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját  is. Az  ilyen törvény  korlátozza az információs  önrendelkezés   alapvető  jogát, és  akkor alkotmányos,  ha   megfelel   a   Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” Az Alkotmánybíróság kifejtette az adatvédelem további fő követelményeit is: így azt, hogy az adatkezelésnek átláthatónak kell lennie, biztosítani kell a tájékoztatáshoz, a helyesbítéshez, valamint a törléshez való jogot, továbbá az ezen jogok érvényesítéséhez szükséges előfeltételeket (pl. az adattovábbítási nyilvántartás vezetését). Két legfontosabb garanciaként az Alkotmánybíróság a célhozkötöttség és az adatok továbbításának és nyilvánosságra hozatalának korlátozását jelölte meg.

Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jog korlátozásának feltételeit elemezve természetszerűleg állapította meg, hogy annak „meg kell felelnie az alapjogi korlátozás mindenkori alkotmányos feltételeinek, azaz az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy az információs önrendelkezési jogot, az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot mint alapjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet alkotmányosan korlátozni, akkor ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és az a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos”,[1] és a korlátozás során a jogalkotónak a cél eléréséhez alkalmas legenyhébb eszközt kell választania.[2] A korai gyakorlat szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozását nem indokolhatja önmagában közérdek,[3] így pl. célzott vagy ígért gazdasági növekedés, tartós gazdasági növekedés feltételeinek kibontakoztatása, illetőleg az ehhez fűződő közérdek az információs önrendelkezési jog korlátozásnak nem elegendő alkotmányos indoka.[4]

 

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.


[1] 46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 223

[2] 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71. Lásd azonban az Alkotmánybíróság állásfoglalását a névkitűző viselésének mint a hivatalos közeg egyediesítésének vizsgálatával kapcsolatban: „A megfelelőbbnek, célszerűbbnek tekintett módszer kiválasztása a jogalkotó hatáskörébe tartozik. Az alkotmányos célnak egyaránt megfelelő módszerek közötti választás nem alkotmányossági kérdés” (54/2000. (XII. 18.) AB határozat.)

[3] Lásd pl. „a közérdek fennállásának és alkotmányos indokának a vizsgálatánál is a szükségesség-arányosság ismérveit alkalmazza”, (46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 224), vagy 60/1994. (XII. 24.) AB határozat.

[4] 46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 224.