Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Elnök Urak és Asszonyok,
Legfőbb Ügyész­helyettes Úr, Alkotmánybíró Úr,
Professzor Urak!
Hölgyeim és Uraim, kedves kollégák!

Minden alkotmánynak van értékkészlete. Hasonlósági pontok az egyes országok történelmének fejlődésében keletkező alkotmányos szabályok tekintetében a modernkori alkotmányok – értem ez alatt a polgári alkotmányosság követelményeit hordozó alkotmányokat – előtt is bőségesen fellelhetők voltak. A modernkori alkotmányok a XVIII.-XIX. századi kezdeteitől pedig nagyon nagymértékben azonos értékekkel rendelkeztek. Magyarországon a modernkori alkotmányosság – nem minden történeti előzmény nélkül – alapvetően az 1848-as törvények révén jelent meg közjogi rendszerünk jellemzőjeként. Egyes alapintézményei (mint például az államhatalmi ágak szétválasztása, a jogállamiság, az alapvető emberi jogok, a jogegyenlőség) a 48-as alapokon a kiegyezést követő évtizedekben teljesedtek ki a maga részleteiben. Mindennek kereteit a történeti alkotmányunk képezte, bizonyítva ennek az alkotmányi formának rugalmas, a kor változásait követni tudó természetét.

Ez a fejlődési folyamat töretlennek bizonyult egészen a II. világháborúig. Ekkor azonban a háborút közvetlenül megelőző időktől kezdve egyre súlyosabb sérülések érték történeti alkotmányunk vívmányait, majd a II. világháborút követően szuverenitásunk elvesztése és az idegen hatalomra támaszkodó diktatórikus hatalmi önkény véget vetett az alkotmányosság korszakának. Mintegy négy évtizedes pauza után az 1989-1990-ben kibontakozó rendszerváltozás hozta el az alkotmányosság értékeinek restaurációját. Ebben kulcsszerepet játszott a korábbi sztálinista alkotmánynak az 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása, mely tartalmilag gyökeresen átalakította az eredetileg a diktatúra államára és jogrendszerére vonatkozó alapvető szabályozást. Ezzel a változással az ország alapvetően egy demokratikus, az alkotmányos jogállam követelményeinek megfelelő alkotmányra tett szert. Ennek a szabályozásnak két lényeges „szépséghibája” volt. Egyfelől, mivel formailag a változás alkotmánymódosítással ment végbe, a tartalmilag új alkotmány magán viselte az 1949. évi XX. törvény megjelölése stigmáját, másfelől – legimitációját csorbítóan – megalkotására nem szabadon választott országgyűlés útján került sor. Ez a két hiátus mások mellett a leglényegesebb oka volt annak, hogy 2010/11-ben az új alkotmány, azaz az Alaptörvény megalkotására sor került.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] Salamon László alkotmánybírónak az Alkotmánybíróság elnökhelyetteseként megtartott előadása, amely elhangzott Kaposváron, 2024. március 22-én.