I. Bevezetés
A 2022-ben megjelent, Az Alkotmánybírósági törvény kommentárja[1] című kötet az előszavában megfogalmazottak szerint azt tűzte céljául, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) rendelkezéseit tudományos igénnyel, a joggyakorlatnak szóló magyarázattal lássa el. A könyv megjelenésig az Alaptörvény hatálybalépése óta épp tíz év telt el, amely kétségtelenül kellő időbeli perspektívát szolgáltat ahhoz, hogy az Alkotmánybíróságot érintő megújult szabályozást és annak joggyakorlatát átfogóan elemezni lehessen.
A kommentár az elmúlt tíz éves alkotmánybírósági joggyakorlatot összefoglalóan, az Abtv.-ben foglalt egyes jogintézmények lehetséges értelmezési irányait is bemutatva ismerteti, ami nemcsak olyan hiánypótló, nagyívű munka, amely segít eligazodni az Alkotmánybíróság egyes hatásköreiben, hanem azok érvényesülésének megértéséhez is kapaszkodóul szolgálhat. A hetvenöt szakaszból álló törvényhez huszonhét szerző fűz értő magyarázatot, amelyben az Abtv. egyes rendelkezésein kívül a kapcsolódó ügyrendi[2] szabályok is az elemzés tárgyát képezik. A műfaji sajátosságból adódóan a szerzők egyaránt kitérnek a normaszöveg történetére, a normaszövegből adódó dogmatikai kérdésekre, nem egyszer dilemmákra és az arra adott, az eddigi alkotmánybírósági joggyakorlatban kirajzolódó megoldásokra.
Az Alaptörvény hatálybalépésével az alapjogvédelmi rendszer részben átalakult és az Alkotmánybíróság hatásköreiben meghatározó hangsúlyeltolódás következett be. A korábban az ügyek számát tekintve is jellegadó utólagos absztrakt normakontroll helyett, a normák mellett az immár bírói döntésekkel[3] szemben is igénybe vehető alkotmányjogi panasz vált a leggyakoribb ügytípussá,[4] amely az alkotmányos jogorvoslatot kereső személyek számára az egyetlen indítványozható alkotmánybírósági eljárás lett. A 2012 utáni első években az Alkotmánybíróságra jelentős feladat hárult, mivel a megváltozott hatásköri hangsúlyokhoz nemcsak munkamódszerében kellett igazodnia, de számos esetben saját joggyakorlatának alakítása során észlelte az Abtv. egyes szabályai tisztázásának szükségességét. Ez utóbbi kihívás különösen meghatározó volt az alkotmányjogi panaszt illetően, mivel egyrészt a bírói döntésekkel szembeni alkotmányjogi panasz a magyar jogrendben korábban ismeretlen volt, másrészt az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályok lehetséges értelmezési tartományát úgy kellett alakítani, hogy az valóban hatékony jogvédelmi mechanizmussá tudjon válni.
[1] Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági törvény kommentárja (Budapest: Pázmány Press 2022)
[2] Az Alkotmánybíróság 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozata az Alkotmánybíróság ügyrendjéről.
[3] A bírói döntésekkel szembeni alkotmányjogi panaszt a szakirodalom valódi vagy individuális alkotmányjogi panasznak hívja. Ennek oka, hogy e panasztípus alapvetően szubjektív jogvédelmi célt szolgál, az individuális, egyéni sérelem feloldására hivatott, és a bírói döntések megsemmisítésével valódi jogorvoslatként funkcionál. E panasztípusra a német jogirodalom az „Urteilsverfassungsbeschwerde” kifejezést használja. Herbert Küpper: Voreilige Unkenrufe oder Demontage des Rechtsstaats? Das ungarische Verfassungsgericht nach den ersten vier Jahren Fidesz-Herrschaft. Jahrbuch für Ostrecht (München: Verlag C. H. Beck 2015) 113., Herbert Küpper: Ungarns Verfassung vom 25. April 2011. Einführung – Übersetzung – Materialien (Frankfurt am Main: Peter Lang GmbH 2012) 167.
[4] Fruzsina Gárdos-Orosz: The Hungarian Constitutional Court in Transition – from Actio Popularis to Constitutional Complaint, Acta Juridica Hungarica 2012/4, 303–307.