Absztrakt
A súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők haldokolásának kérésükre történő lerövidítése vagy öngyilkosságuk támogatása az etikai, filozófiai, vallási és orvosi kérdések mellett jelentős jogi kérdéseket vet fel, amelyeket az utóbbi években eltérően válaszoltak meg az európai alkotmánybíróságok. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2024. június 13-án közzétett ítéletében a Karsai Dániel kontra Magyarország ügyben elismerte, hogy kialakulóban van egy tendencia az orvosilag támogatott öngyilkosság dekriminalizálása irányába, de megállapította, hogy a részes államok többsége – köztük Magyarország – továbbra is tiltja az öngyilkosságban közreműködést, ezért a részes államok mérlegelési szabadsággal rendelkeznek (margin of appreciation) az asszisztált öngyilkosság megengedése vagy kriminalizálása során. Ennek következtében az asszisztált öngyilkosság alapjogi megítélésének keretei a nemzeti alkotmánybíróságok gyakorlatából bonthatók ki. A német, az osztrák, az olasz és a magyar asszisztált öngyilkosság határozatok elemzése során a következő kérdésekre keresem a választ: 1. Létezik-e öngyilkossághoz való jog és amennyiben igen, az melyik alapjogból vezethető le? 2. Levezethető-e és amennyiben igen, melyik alapjogból az öngyilkossághoz való segítségnyújtás kérése és annak igénybevétele? 3. Mire terjed ki az állam életvédelmi kötelezettsége asszisztált öngyilkosság esetén?
Kulcsszavak: emberi méltósághoz való jog, általános személyiségi jog, autonómia, önrendelkezési jog, eutanázia, öngyilkosság, öngyilkosságban közreműködés, öngyilkosság szabadsága, állam életvédelmi kötelezettsége
I. Bevezetés
A súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők haldokolásának kérésükre történő lerövidítése vagy öngyilkosságuk támogatása az etikai, filozófiai, vallási és orvosi kérdések mellett jelentős jogi kérdéseket vet fel, amelyeket az utóbbi években eltérően válaszoltak meg az európai alkotmánybíróságok. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a 2024. június 13-án közzétett ítéletében a Karsai Dániel kontra Magyarország ügyben[1] elismerte, hogy kialakulóban van egy tendencia az orvosilag támogatott öngyilkosság dekriminalizálása irányába, az elmúlt néhány évben ugyanis egyes európai országokban biztosították az orvos által asszisztált öngyilkossághoz való hozzáférést. Németországban, Ausztriában és Olaszországban ez a döntés az alkotmánybíróságok határozataiból következett. Ezzel szemben a részes államok többsége – köztük Magyarország – továbbra is tiltja az öngyilkosságban közreműködést. Ezért az EJEB szerint a nemzeti hatóságoknak kell felmérni azt, hogy az adott országban biztosítható-e az orvos által asszisztált öngyilkosság. Az EJEB csupán azt vizsgálja – a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel – az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) által biztosított élethez való jog és a magánélet tiszteletben tartásához való jog keretei között, hogy az alperes állam túllépte-e a mérlegelési jogkörét. Bár az EJEB gyakorlata az asszisztált öngyilkosság tekintetében is meghatározza – ahogy az az osztrák és olasz Alkotmánybíróság asszisztált öngyilkosság határozataiból is látható – a magánélethez való jog és az életvédelem minimális szintjét, azzal, hogy egyik oldalról kimondta, hogy az EJEE 8. cikke nem keletkeztet pozitív kötelezettséget az orvos által asszisztált öngyilkosság legalizálására,[2] a másik oldalról viszont megállapította, hogy az EJEE 2. cikke nem akadályozza a nemzeti hatóságokat abban, hogy engedélyezzék vagy biztosítsák az orvos által asszisztált öngyilkosságot,[3] bizonytalanná teszi az asszisztált öngyilkosság megítélését. Ezért a tanulmányban arra törekszem, hogy az európai alkotmánybíróságok határozataiból bontsam ki az asszisztált öngyilkosság megítélésének alapjogi kereteit.
[1] EJEB, Karsai Dániel kontra Magyarország (32312/23.), 2024. június 13.
[2] EJEB, Karsai Dániel kontra Magyarország (32312/23.), 2024. június 13., 158.
[3] EJEB, Karsai Dániel kontra Magyarország (32312/23.), 2024. június 13., 145.