A blaszfémia megjelenése és megítélése az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában. Doktrinális változások az esetjog tükrében

| Cikkrészlet

with Nincs hozzászólás
Szerző:
Lendvai Gergely Ferenc PhD-hallgató, PPKE-JÁK

Absztrakt

Jelen tanulmányban a blaszfémia megjelenését és megítélését vizsgálom az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatában kilenc jogeset bemutatásán keresztül. A tanulmány módszertanilag szakirodalmi áttekintésre és jogesetelemzésre épült. A tanulmány célja, hogy az eddigi, a témában született szakirodalmat kiegészítse a legújabb ítélek ismertetésével és hozzájáruljon a hazai blaszfémia-kutatáshoz. Főbb megállapítások közé tartozik, hogy az EJEB a korábban szigorúan az állami döntéseket helybenhagyó gyakorlatával kezd felhagyni, és bizonyos esetekben szűkíti a blaszfémiát érintő ügyekben hagyományosan széles állami mérlegelési kört. Az utóbbi években megfigyelhető a Bíróság részéről a kontextuális elemek alapos vizsgálatára épülő ítélethozatal, amelynek keretein a blaszfémia esetén konkuráló alapelvek (véleménynyilvánítás szabadsága kontra közrend védelme vagy mások jogainak védelme) esetről-esetre kerülnek elemzésre, az alapelvek alapján tehát nem „megjósolható” előre az ítélet. A blaszfémiát érintő ügyek jelentős többsége a keresztény vallást éri, ugyanakkor a 2000-es évektől megjelenik a Bíróság gyakorlatában az iszlám vallást sértő közlések vizsgálata is. A dolgozat lezárásaként egy összefoglaló táblázatban ismerhető meg az EJEB-gyakorlata a blaszfémia kapcsán, különös tekintettel a legfontosabb alapelvekre és azok változásaira.

Kulcsszavak: blaszfémia, istenkáromlás, Emberi Jogok Európai Bírósága, véleménynyilvánítás szabadsága, gyűlöletbeszéd, szólásszabadság

I. Bevezetés

Koltay András, a hazai blaszfémia-kutatás egyik prominens szerzője,[1] e kézirat megírása előtt hét évvel a következőket írta a témában mérvadó tanulmányában: „a mai Európában (…) a szólásszabadság „nagy” kérdései (jó hírnév- és becsületvédelem, a magánélet védelme, gyűlöletbeszéd, médiaszabályozás stb.) között manapság nem szoktuk emlegetni a blaszfémia korlátozását.”[2] Remélem, hogy a Szerző nem veszi zokon, ha vitába szállok az állítással; a blaszfémia ugyanis – ha nem is a tényleges, precedens(-szerű) gyakorlatban – kurrens és a közbeszédet intenzíven belengő téma a mai napig. Ha csak Európát nézzük, több tucat istenkáromlással kapcsolatos hír, eset és olykor tragikus esemény történt az elmúlt évek során.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

 


[1] Lásd: Koltay András: Blaszfémia és vallásgyalázás a magyar jogrendszerben, in Kaló József – Ujházi Lóránd (szerk.): Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2018 (Budapest: Dialóg 2018); Koltay András: Adalékok a blaszfémia szólásszabadság-jogi megítéléséhez, In Medias Res 2016/5(1); Koltay András: The Freedom and Restriction of Blasphemy: Theoretical Perspectives, in Koltay András – Jeroen Temperman (szerk.): Blasphemy and Freedom of Expression : Comparative, Theoretical and Historical Reflections after the Charlie Hebdo Massacre (Cambridge: Cambridge University Press 2018), 223–255; Koltay András: A vallások, az állam és a szólás szabadsága : Vallási jelképek, vélemények és blaszfémia a közéletben (Budapest: Századvég 2016).

[2] Koltay András: Az Emberi Jogok Európai Bírósága és a blaszfémia mint a szólásszabadság korlátja, Iustum Aequum Salutare 2017/1, 175–189, 175.