1. Bevezetés

Az Alaptörvény hatályba lépése óta nyilvánvaló, hogy a rendes bírósági rendszer és az Alkotmánybíróság (AB) között minőségileg új típusú kapcsolat jött létre, amely potenciálisan számos konfliktus forrásává válhat. Hogy az összeütközéseket elkerüljék, mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság számára kulcsfontosságú, hogy felismerjék és elismerjék a maguk szerepét az Alaptörvény, illetve az alapjogok védelme területén.^[1] Jelen tanulmányban kísérletet teszünk arra, hogy az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok új, az ún. valódi alkotmányjogi panasz által generált viszonyrendszerét kvalitatív módon^[2] értelmezzük, illetve kategorizáljuk.

Az Alaptörvény értelmében az indítványozók a valódi alkotmányjogi panasz igénybevételével már nem csak a jogszabályok, hanem a bírói jogértelmezés alaptörvényellenességét is állíthatják. Ha azt alaptörvény-ellenesnek találja, az AB megsemmisíti a bírói döntést. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy ez az új alkotmányos jogintézmény lényegében egy, az Alaptörvényben rögzített konfliktust generál az AB és a rendes bíróságok kapcsolatában. ^[3] Ezzel szemben úgy véljük, hogy a valódi alkotmányjogi panasz igazi esélyt teremt arra, hogy élő és érdemi alkotmányos párbeszéd jöjjön létre az AB és a rendes bíróságok között.^[4] A tanulmányban ezen túlmutatóan azon talán meglepő állítás mellett kívánunk érvelni, hogy az AB valódi panasz hatásköre minden vonatkozásban erősíti a bírói függetlenséget. Hogy állításunkat bizonyítsuk, először a valódi panasz mibenlétéről, és a vele kapcsolatos eddigi alkotmánybírósági tapasztalatokról számolunk be. Ezt követően tárgyaljuk azt a kérdést, hogy miképp érinti a valódi panasz a bíróság szakmai függetlenségét. Harmadik lépésben rátérük a valódi panasz és a bíróság intézményi függetlenségének problémájára, majd végkövetkeztetéseinket fogalmazzuk meg.

2. A valódi alkotmányjogi panasz

Mint közismert, az Abtv. 27. §-a értelmében az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányossági vizsgálat tárgya a bírói döntés maga, és nem az abban alkalmazott jogszabály, hasonlóan a német ”Urteilsverfassungsbeschwerde”-hez.

A releváns nemzetközi, és az eddigi magyar tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a valódi panasz bevezetésével a magyar Alkotmánybíróság egy igen erős és hatékony új hatáskörrel gazdagodott az alapjogi védelem megvalósítása érdekében. Ezen új jogintézmény révén a magyar AB Európa mértékadó alkotmánybíróságai sorába lépett, hiszen hasonló hatáskörrel bír a szövetségi német^[5] és a spanyol alkotmánybíróság^[6] is. A valódi panasz bevezetésével a magyar szakirodalom egy jelentős vitája is eldőlt, hiszen a jogtudósok korántsem képviseltek egységes álláspontot a tekintetben, hogy a valódi panasz bevezetése indokolt-e. Ádám Antal például a nagy ügytehertől félve csak bizonyos alapjogok esetében tette volna lehetővé a valódi panaszt.^[7] Sólyom László szerint a valódi panasz hatáskör csak akkor elviselhető az AB számára, ha megadatik hozzá a válogatás joga.^[8] Ezen, inkább tartózkodónak minősíthető álláspontokkal szemben Lábady Tamás a valódi panaszban az objektív alkotmányvédelem egy eszközét látta.^[9] Paczolay Péter pedig úgy vélte, hogy a valódi panasz lenne a legalkalmasabb eszköz az AB depolitizálására.^[10] Mint látjuk, a tudósi vita fő sarokpontjai, az ügyteher mellett, az alkotmánybíróság politikai szerepe és a jogbiztonság, a jogalkalmazás kiszámíthatósága voltak.

[1] Az Alaptörvénynek megfelelő döntéshozatal a teljes bírósági rendszer feladata. Ld. Vissy Beatrix: A bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata mint a politikai hatalom korlatozásának eszköze? In Gárdos-Orosz Fruzsina-Szente Zoltán: Alkotmánybíráskodás 2010-2015. Budapest, Hvg-Orac 2015. 349-374.

[2] Kvantitatív elemzésért ld. Ződi Zsolt-Lőrincz Viktor: Az Alaptörvény és az alkotmánybírósági gyakorlat megjelenése a rendes bíróságok gyakorlatában – 2012-2016. MTA Law Working Papers 2017/22. Elérhető: http://jog.tk.mta.hu/mtalwp (2018. augusztus 24.); valamint Gárdos-Orosz Fruzsina – Lőrincz Viktor – Ződi Zsolt: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27. ) jelentőségének mérhetősége a bírósági és az alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében. MTA Law Working Papers 2017/23. Elérhető: http://jog.tk.mta.hu/mtalwp (2018. augusztus 24.)

[3] A megsemmisítő döntés hatását a rendes bírósági joggyakorlatra tárgyalja többek között TÓTH J. Zoltán: „Az egyéni alapjogvédelem az Alkotmányban és az Alaptörvényben I–II.” Közjogi Szemle, 2012/3–4. VISSY Beatrix: „Az individuális alapjogvédelem kilátásai az alkotmánybíráskodásban. Merre mutat az alkotmányjogi panasz iránytűje?” Magyar Közigazgatás, 2012/2.

[4] Ellenkező véleményért ld. Chronowski Nóra: Alkotmányjogi panasz és alkotmányvédelem. Fundamentum 2014/1-2. szám, 91-95.

[5] Ld. Jakab András et al. „A „valódi alkotmányjogi panasz” és elbírálásának főbb jellemzői – nemzetközi kitekintés”. Alkotmánybírósági Szemle, 2011/2. 64-74.

[6] Spanyolországban a valódi alkotmányjogi panaszt, az amaparot az Alkotmánybíróságról szóló 2/1979. évi organikus törvény (Ley Orgánica 2/1979, de 3 de octubre, del Tribunal Constitucional) vezette be.

[7] Ádám Antal: A közjogi bíráskodás fejlődési irányai. Belügyi Szemle 1995. 12. sz. 52. o; Ádám Antal: A jogszabályok alkotmánybírósági ellenőrzéséről. Jogtudományi Közlöny 1992. 12. sz. 529. o.

[8] Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest 2001. 176. o.

[9] Lábady Tamás: A populáris akció és az egyéni jogvédelem biztosítása az alkotmánybírósági eljárásban. Magyar Jog 1991. 7. sz. 385-390. o.

[10] Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság elnökével Halmai Gábor és Salát Orsolya beszélget. Fundamentum 2010. 1. sz. 41-50. o.