Egy lemondás margójára: alkotmányjogi gondolatok felelősségről, kegyelemről és kormányformáról

| Cikkrészlet

with Nincs hozzászólás
Szerző:
Csink Lóránt egyetemi tanár, PPKE JÁK; főtanácsadó, Alkotmánybíróság

Absztrakt

A köztársasági elnökre vonatkozó alkotmányos szabályok alig változtak a rendszerváltás óta. A jogintézmény azonban folyamatosan változik; ezek a változások pedig szükségessé teszik annak elméleti áttekintését, hogy a köztársasági elnök, kormány, Országgyűlés kapcsolatrendszere, a politikai felelősség kérdése nem alakult-e át gyökeresen. Az Alaptörvény tizenharmadik módosítása a köztársasági elnök hatásköreiben látszólag csak egy rendszertani változtatást tett: a kegyelmezési jogot „egy bekezdéssel arrébb” tette. Ez a változás viszont jelentős hatással van az ellenjegyzés intézményére és a politikai felelősségre. Erre tekintettel vizsgálja jelen írás az elnöki felelősség kialakulásának körülményeit, okait és hatásait.

Kulcsszavak: köztársasági elnök, kegyelmezési jog, elnöki felelősség, ellenjegyzés, politikai felelősség

I. Bevezetés

Egyetemi katedráról gyakran elhangzó tétel az alkotmányjog és a politika kapcsolatáról, hogy az előbbi a hardver, az értelmezési keret, amely rendszeren többféle szoftver (politika) is futhat. A két terület sok ponton kapcsolódik egymáshoz, a szoftverfejlesztőnek ismernie kell a hardver részleteit, és a hardver tervezője is jó, ha tudja, hogy milyen programot akarnak a gépen futtatni. De a kétféle szakértelem nem csereszabatos: nem szerencsés, ha a hardver tervezője ahhoz szól hozzá, hogy miképp futnak a programok.

Az alkotmányjogász is akkor jár el helyesen, ha a saját területével törődik, és nem a közéleti eseményekhez szól hozzá. Ugyanakkor az alkotmányjog nem életidegen tudományterület: az elmélet nem lehet túl távol a valóságtól, nincs szükség olyan ismeretanyagra, amely logikailag talán tiszta, de a valóságtól távol álló helyzetet ír le. Jelen írás célja annak feltérképezése, hogy amit a köztársasági elnök kegyelmezési jogköréről, politikai felelősségéről és végső soron a kormányformáról gondolunk (és tanítunk) az összhangban van-e a valósággal, vagy – ha már a valóságon nincs hatalmunk változtatni – szükséges-e gondolataink kiigazítása.

Cikk letöltése PDF formátumban