Absztrakt
A tanulmány abból a gondolatból indul ki, hogy a migráció a humanitárius kötelezettségek, illetve alkotmányos rendelkezések révén olyan kérdéseket is felvet, amelyeknek lehet és van relevanciájuk egy alkotmánybíróság tevékenységében. Mind az anyagi jogi, mind pedig az eljárásjogi kérdések érinthetnek ugyanis több alapvető jogot – pl. tisztességes eljárás, mozgásszabadság, visszaküldés tilalma (non refoulement), jogorvoslathoz való jog, diszkrimináció tilalma, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma –, másrészt a migráció kapcsolatban áll az állami szuverenitás gyakorlásával is, ekként helye lehet az egyes alkotmánybírósági eljárásoknak. A tanulmány magyar szemszögből nézve egyrészt vizsgálja a lehetséges alkotmánybírósági szerepeket, másrészt pedig áttekinti, hogy az Alkotmánybíróság felfogása e körben hol helyezhető el, milyen ügyekben volt lehetősége az Alkotmánybíróságnak akár egyéni jogvédelmet nyújtani, akár a menedékjog Alaptörvény XIV. cikkbéli alkotmányos tartalmát kibontani. Ez utóbbi vonatkozásában az egyes eljárásokban a szuverenitás, az alkotmányos önazonosság, illetve az emberi méltóság és a menedékjog Alkotmánybíróság általi összekapcsolását is bemutatja, illetve áttekinti azokat az egyedi ügyeket, melyekben valamely menekültügyi vagy idegenrendészeti aktus alkotmányosságát vitatták.