A nemzeti kisebbségek védelmének perspektívái az Európai Unióban a vonatkozó uniós polgári kezdeményezések fényében*

| Cikkrészlet

with Nincs hozzászólás
Szerző:
Tóth Norbert egyetemi docens, NKE ÁNTK

Absztrakt

Az érdekképviseleti szervezetek gyakran ismételt kritikai észrevétele az Európai Unióval kapcsolatban, hogy annak joga nem tartalmaz érdemi, a nemzeti kisebbségek jogait biztosító és azokat védő rendelkezéseket. Érdekesség ugyanakkor, hogy a csatlakozási tárgyalások során, egy 1993-ban született, és azóta „koppenhágai kritériumokként” ismert Európa tanácsi állásfoglalás alapján az EU – többek között – a nemzeti kisebbségek védelmét is megköveteli a tagjelölt államoktól. Mivel ehhez – néhány kivételtől eltekintve – jórészt nem rendelkezik saját eszközökkel, kénytelen a nemzetközi jog bizonyos vonatkozó normáit segítségül hívni. Ez nyilvánvalóan felveti a nemzetközi jog és az uniós jog más metszetekben is értelmezhető viszonyának alapvető fontosságú kérdéseit. Emellett a nemzeti kisebbségek jogvédelmét felvállaló társadalmi szervezetek is mobilizálják szimpatizánsaikat és szövetségeseiket, hogy a 2007. évi lisszaboni szerződés által bevezetett uniós polgári kezdeményezés segítségével érjék el az uniós másodlagos joganyag számukra kedvező megváltoztatását.

Tárgyszavak: nemzeti kisebbségek, emberi jogok, kisebbségi jogok, Európai Unió, az uniós jog és a nemzetközi jog viszonya, uniós polgári kezdeményezések

1. A nemzeti kisebbségek védelme az uniós jogban, különös tekintettel a nemzetközi jog releváns szabályainak uniós jogi érvényesülésére

Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) 2020. január 1-jei becslése szerint a refe­ren­cia­időpontban megközelítőleg 448 millióan éltek az Európai Unió huszonhét tagállamának területén[1] A lakosságszám hosszú idő után most először csökkent, igaz ennek okai nem a természetes fogyásban keresendők, hanem egész egyszerűen abban, hogy a Brexitnek is nevezett folyamat eredményeképpen a mintegy 67 millió lakosúra [2] Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy az Eurostat – a Brexitet nem számítva – 2030-ig a lakosságszám folyamatos növekedésével, ezt követően pedig egészen a század végéig csökkenéssel számol[3]

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

 


*A tanulmány a 134962. számú „A nemzetiség és etnicitás jogi operacionalizálása” című NFKI-1 kutatás keretében készült.

[1] ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/11081093/3-10072020-AP-EN.pdf/d2f799bf-4412-05cc-a357-7b49b93615f1

[2]www.ons.gov.uk/peoplepopulationandcommunity/populationandmigration/populationestimates

[3] ec.europa.eu/eurostat/web/population-demography-migration-projections/visualisations