Absztrakt
Az elemzés az alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése útján azt vizsgálja, hogy milyen teszt(ek) alapján kerülnek elbírálásra a tisztességes bírósági eljárás és annak részjogosítványai, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított indítványok. Kitér a tisztességes eljárás processzuális jellegére, e jog abszolút minőségének a mibenlétére, valamint arra is, hogy ez utóbbi miért vezetett az elsődleges alapjogi teszt (a szükségességi-arányossági teszt) korlátozott – csak egyes részjogosítványok esetében történő – érvényesülésére és egy új teszt kidolgozására ezekben az ügyekben. Különbözőségeik és alkalmazási területük bemutatása mellett példák útján, lépésről lépésre bemutatásra kerül mindkét teszt. Jelentősége és unikális jellege miatt kiemelt részletességgel foglalkozik azonban az elemzés azzal, hogy a tisztességesség és egyes, szintén abszolútnak minősülő részjogosítványai korlátozásának vizsgálatát milyen szempontok figyelembevételével kell megítélni, külön kiemelve azt a két részjogosítványt (az indokolt bírói döntéshez való jogot és az önkényes bírói döntés tilalmát), amelyek esetében saját, tesztté formált vizsgálati szempontrendszer is kialakításra került. Ezáltal a tanulmány nem csupán megkönnyítheti a szerteágazó gyakorlat áttekintését, hanem támpontot nyújthat a további jogfejlesztéshez, valamint segítséget a jogegység megőrzéséhez is. A kutatás az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépését követően meghozott, érdemi elbírálást tartalmazó határozataira koncentrál, és általános következtetése, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogra alapított indítványok elbírálása során alkalmazott tesztek kiválasztása és alkalmazása – különösen a törvényességi és az alkotmányossági szempontok elhatárolása – folyamatos kihívást jelent.