Absztrakt

Az elemzés a bírói döntést érintő szólásszabadsági ügyek vizsgálatára vonatkozóan kialakított háromlépcsős teszt felvázolása révén, annak logikáját követve foglalja rendszerbe az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánításhoz való joggal kapcsolatos, rendkívül szerteágazó alkotmánybírósági gyakorlatot. Kitér a közlés közéleti jellegének meghatározása, valamint a tényállítások és az értékítéletek elhatárolása tekintetében irányadó szempontokra, és arra is, hogy miként kell elbírálni például a szólásszabadságnak a magán- és családi élethez való joggal és az emberi méltósághoz való joggal történő összeütközését, jelezve azt is, hogy a gyakorlat hol szorul további tisztázásra vagy pontosításra. Ezáltal nem csupán megkönnyítheti a jövőbeni ügyeknek a gyakorlatba történő beillesztését és hozzájárulhat a gyakorlat egységének biztosításához, hanem támpontot nyújthat a bírói gyakorlat és a jogkereső közönség számára is arra vonatkozóan, hogy mit jelent a (közéleti) szólás kiemelt oltalma, és alkotmányos értelemben hol húzódnak annak határai. A kutatás az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépését követően meghozott, bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszokat érdemben elbíráló határozataira koncentrál, és a könnyebb érthetőség kedvéért számos, a gyakorlatból vett példával illusztrálja a levezetést. A tanulmány általános következtetése, hogy alapvető kidolgozottsága ellenére a szólásszabadsági teszt konkrét ügyekben való alkalmazása és a gyakorlat egységének a biztosítása, illetve ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítási jog kiemelt védelmének a garantálása folyamatos kihívást jelent.

Kulcsszavak: értékítélet, közéleti vita, közügyek megvitatása, közszereplő, szólásszabadság, véleménynyilvánítás szabadsága

I. Az alkotmányossági vizsgálat sarokpontjai

A társadalom tagjai különböző módon, fórumokon, körben és különböző intenzitással, de lényegében folyamatos párbeszédet folytatnak a társadalmat általában és a személyüket, életüket a maguk konkrétságában érintő kérdésekről, problémákról. Ez a – jelentős részben a közélet szereplőinek elképzeléseit, teljesítményét, személyiségét érintő – vita elsősorban vélemények és tények közléséből áll, ami az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által védett, a véleményszabadsághoz való jog szempontjából megragadható konfliktussá jellemzően akkor válik, ha a közlés egy adott személyre (esetleg közösségre) vonatkozó negatív kritikát tartalmaz, vagy az érintett által hamisnak tartott vagy nyilvánosságra hozni nem kívánt tényre vonatkozik. Az érintett ezt a közlést a magánéletébe történő beavatkozásként, méltósága vagy jó hírneve sérelmeként értékelheti. Miután ezeket az Alaptörvény egyrészt alapvető jogként védi, másrészt az ilyen közléseket bizonyos esetekben tiltja [Alaptörvény II. cikk, VI. cikk (1) bekezdés, IX. cikk (4)-(5) bekezdés], a konfliktust fel kell oldani. Ritkábban, de előfordulhat más alapvető joggal, például állagsérelem esetében a tulajdonhoz való joggal [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés],^[1] vagy valamely alkotmányos értékkel való ütközés (például a bíróságok tekintélyének megőrzése és az igazságszolgáltatás rendezett működése).^[2] Az Alkotmánybíróság kiterjedt gyakorlattal rendelkezik ebben a tárgykörben, amely az egyedi ügyben hozott bírói döntések elleni alkotmányjogi panaszok elbírálásán túl kiterjed a véleményszabadságot érintő normakontrollra is.^[3]

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] 1/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [38]–[39].

^[2] 3001/2022. (I. 13.) AB határozat, Indokolás [33].

^[3] 4/2013. (II. 21.) AB határozat – Vöröscsillag-ügy; 16/2013. (VI. 20.) AB határozat – Holokauszt-tagadás büntethetősége.