Absztrakt
A tanulmány az alkotmánybíróságok egyik legjellegzetesebb, döntően a jogalkotó munkásságához kapcsolódó hatáskört, az utólagos, absztrakt normakontrollt vizsgálja összehasonlító jogi szempontból. Az utólagos, absztrakt normakontroll fogalmának tisztázását követően egyes – kelseni típusú – alkotmánybíróságok gyakorlatát, valamint az irányadó hatásköri és eljárási szabályokat mutatja be, ideértve az indítványozói kör és a testület által vizsgálható normák terjedelmét is. A tanulmány fel kívánja továbbá tárni a magyar Alkotmánybíróság ezen hatáskörének kialakulásához vezető folyamatokat, a testület által kialakított gyakorlatot, ebben a tekintetben különösen az actio popularis jelentőségét, különlegességét kiemelve; rámutat továbbá az Alaptörvény hatálybalépésével összefüggő paradigmaváltásra, annak következményeire. Mindezek tükrében a munka elsődleges célja a bemutatott nemzetközi példák, valamint a magyar alkotmánybírósági gyakorlat összehasonlítása révén az utólagos, absztrakt normakontroll magyarországi szabályozását érintően egy de lege ferenda javaslat megfogalmazása.
Kulcsszavak: alkotmánybírósági hatáskörök, utólagos (absztrakt) normakontroll, összehasonlító alkotmányjog, actio popularis, magyarországi paradigmaváltás, utólagos (absztrakt) normakontroll terjedelme és jogi korlátai Magyarországon