A Jog és művészet című kiállítás megnyitóján^[1]

Van-e meghatározó személyes élménye a jogról? Olyan találkozása a joggal, akár bírósági eljárás, jogvita vagy egyéb eset kapcsán, amely lényeges hatást gyakorolt esztétikai, intellektuális fejlődésére?

A joggal való találkozásom inkább személyes. Egyrészt a tágabb baráti körömben legalább hat-nyolc jogászvégzettségű személyiséget ismerek. Nem mind gyakorló jogász. Van, aki közöttük könyvkiadással foglalkozik, de van bíró, ügyvéd. Mégis számomra a jogi szakmának az adott egyfajta különleges nimbuszt, hogy anyai nagybátyám kisgyerek korom óta egyfajta atyai barátként volt jelen az életemben. Műveltsége, az általa ajánlott könyvek, a vele való beszélgetések meghatározóak voltak gyerek- és kamaszkoromban, és a mai napig tart ez a közeli kapcsolat, ő például a lányom keresztapja is.

A gyerekkori jogász-mítoszhoz hozzátartozik még egy akkor népszerű „intellektuális” képregényhős, Dr. Justice alakja, aki egyfajta környezetvédő ügyvédként küzdött mindenféle gazság ellen.

Milyen festői eszközök, technikák teszik láthatóvá a jogot vagy az igazságosságot egy festményen? Hogyan változott ez a művészet történetében?

A középkori festészetben egyértelműen az allegória volt az az eszköz, aminek a segítségével olyan összetett és sokszor csak absztrakt módon megragadható fogalmakat, kérdéseket képesek voltak ábrázolni, mint a jog, vagy épp az igazságtalanság.

E kérdéskör talán leginkább programszerű és jól ismert ábrázolása „A jó és a rossz kormányzás”, Ambrogio Lorenzetti freskói a sienai városházán (Palazzo Publico). Cesare Ripa Iconologia című kötete gyűjtötte össze az allegorikus ábrázolások leírását, könyve igen gazdagon mutatja be a különféle illusztrációkat. Amiről még érdemes ennek kapcsán szót ejtenünk, az az ars memoriae. Ez az ókori eredetű és a középkorban is virágzó mnemotechnika, amely szerint egy épületben, palotában elképzelt allegorikus képek és szobrok segítségével jegyezték meg hosszú szövegeiket a rétorok, az ügyvédek, vagy akár a költők. Erről a módszeréről Daniel Arasse mutatta ki, hogy alapjaiban meghatározta a középkori és a reneszánsz festészeti, építészeti programokat és koncepciókat.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] A válaszok a 2018. december 5-én tartott megnyitón hangzottak el az Alkotmánybíróságon. A beszélgetést Deli Gergely vezette