Alkotmányjog – Alapjogok

Büntetőjog és büntető eljárásjog

3249/2023. (VI. 9.) AB határozat
Nem állapítható meg a védelemhez való jog sérelme akkor, ha a terhelt lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról, majd a tárgyalás során sem nyilatkozott úgy, hogy a továbbiakban részt kíván venni a tárgyaláson, még a vád megváltoztatását követően sem. Elegendő garanciális szabály az, hogy a tárgyaláson való jelenlét jogáról csak a vádemelést követően mondhat le a terhelt, tehát legkorábban akkor, amikor az ügyészség tájékoztatta a vádemelésről. A terhelt részvétele az előkészítő ülésen pedig kötelező, akkor is, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a terhelt rendelkezési joga alapján az ügydöntő határozat kihirdetéséig bármikor dönthet úgy, hogy részt kíván venni a tárgyaláson.
[Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) bek.; Abtv. 27. §; Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41.Kb.107/2017/147. sz. ítélete, Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.14/2020/46. sz. ítélete, Kúria Bhar.III.254/2021/13. sz. végzése]

Polgári jog és polgári eljárásjog

3161/2023. (IV. 6.) AB határozat
I. Hátrányos megkülönböztetést nem csak azonos csoportba tartozó személyek eltérő kezelése valósíthat meg, hanem az is, ha ténylegesen különböző helyzetben levőket kezelnek azonosan. A diszkrimináció tilalma tehát egyfelől azt követeli meg, hogy a különbözőeket különbözően, másfelől azt, hogy az azonosakat azonos módon kezelje a jog.
II. A végrehajtási eljárás során két egymással ellentétes érdek szembenállására kell figyelemmel lennie a jogalkotónak, azaz mind a végrehajtást kérő, mind az adós érdekének érvényesülését szem előtt kell tartania. Olyan perökonómiai szempont, mint az eljárás elhúzódásának megakadályozása és a befejezésére vonatkozó reális igény önmagában nem indokolja a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog kizárását a szakértői költségek előlegezése tekintetében.
[Alaptörvény XV. cikk (2) bek., XXVIII. cikk (7) bek., 1994. évi LIII. törvény 34. § (2) bekezdés második mondata]

3/2023. (IV. 17.) AB határozat
I. A banktitok nem az üzleti titok egyik fajtája. Elsődlegesen azért, mert a két adatfajta egyértelműen elkülönül egymástól: a banktitok és az üzleti titok definíciója nem fedi egymást, és a szabályozásuk is különböző.
II. Az Alkotmánybíróság csak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül orientálhatja a bíróságokat az Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés felé, de nem kényszerítheti a bíróságot arra, hogy egy egyértelmű, értelmezési mozgásteret nem engedő jogszabályi előírással ellentétes döntést hozzon, és döntésével nem is egészíthet ki jogszabályi előírásokat.
III. Az Alaptörvényből nem következik minden olyan közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülő adat mérlegelés nélküli nyilvánosságának a követelménye, amely az általános szabályok alapján egyidejűleg banktitok is.
IV. A jogalkotó mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem alkotta meg azokat a garanciális szabályokat, amelyek lehetővé teszik az információszabadság érvényesülését a közfeladatot ellátó és közpénzzel gazdálkodó Eximbank által kezelt, közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülő banktitok megismerhetőségével kapcsolatban.
[Alaptörvény VI. cikk (3) bek., Kúria Pfv.IV.20.966/2018/5. számú ítélete]

3233/2023. (VI. 2.) AB határozat
A banktitok törvényi fogalmából megállapítható, hogy a banktitok és az üzleti titok eltérő titokfajták. A banktitok lényegében a bankkal szerződést kötő ügyfeleket védi, míg az üzleti titok, amely egy szervezet (a jelen esetben: bank) tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokra vonatkozik, annak piaci helyzetének védelmével és működésével van összefüggésben. E szempontokra is figyelemmel az üzleti titokra vonatkozó szabályokat nem lehet automatikusan kiterjeszteni a banktitokra.
[Alaptörvény VI. cikk (2) bek., a Fővárosi Ítélőtábla 2 Pf.22.339/2012/4. számú ítélete]

6/2023. (VI. 6.) AB határozat
I. Sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát az, hogy a szabályozási környezet változása hátrányosabb az indítványozóra azzal, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény értelmezhető úgy, hogy a helyettes gondoskodási kötelezettsége a helyettesített végrehajtó irodájának a „zavartalan működéséről” kedvezőbb, mint az, ha a helyettes az állandó helyettesi feladatok ellátását a rendelet szerint kizárólag annak a végrehajtói irodának a keretei között végezheti, amelyet saját maga alapított, vagy amelybe tagként belépett. Ez a rendeleti szabály értelmezhető úgy, hogy kizárja a helyettesített iroda „zavartalan működése” fenntartását.
II. Sérti a munka, foglalkozás szabad megválasztásához, illetve a vállalkozáshoz való jogot a bírósági végrehajtó állandó helyettes általi helyettesítésével és a végrehajtói szolgálat átadásával, átvételével összefüggő elszámolás, ügyvitel, valamint ügykezelés részletszabályairól szóló IM rendelet egyes szabályai, mivel az állandó helyettesítés keretei és az állandó helyettes útján helyettesített végrehajtói szolgálatba visszatérés lehetősége, s e célból a helyettesített végrehajtó irodája működésének folyamatos biztosítása olyan tárgykörök, amely törvényi szintű jogforrást követel, mert az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében rögzített alapvető joggal olyan intenzív a kapcsolata, ami e rendelkezés törvényi szinten történő biztosítását indokolja.
[Alaptörvény B) cikk (1) bek., XII. cikk (1) bek.; Abtv. 26. § (2) bek.; 38/2022. (IX. 30.) SZTFH rendelet 6. §; 16/2022. (VI. 30.) IM rendelet 2022. július 1-je és 2022. szeptember 30. napja között hatályban volt 6. §-a, valamint 8. §-ának az „, azzal, hogy a 6. §-t a hatálybalépése napján fennálló állandó helyettesítések esetén is alkalmazni kell” szövegrésze]

9/2023. (VI. 20.) AB határozat
I. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog korlátozásának együttese nem vezethet oda, hogy a bíróság eljárása kiüresedjen, formálissá váljon.
II. Nem önmagában a halasztó hatály hiánya az, ami formálissá teheti a jogorvoslatot. Amennyiben a jogorvoslatot benyújtó érdemi kérdésének elbírálása ténylegesen a bíróság munkabeosztásához, munkaszervezéséhez kötött, miközben a jogszabály nem biztosít olyan eszközt, amely a jogorvoslattal támadott teljesedésbe menetelt meg tudná akasztani, ellentétes a jogorvoslathoz való joggal.
III. Az érdemi jogorvoslat lényege, hogy általa adott esetben visszafordítható lesz a támadott döntés. Amennyiben azonban ennek eleve esélye sincs, akkor az nem a jogalkalmazás, hanem a szabályozás hibája.
[Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek., (7) bek., 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 183. § (1) bekezdés második mondata]

11/2023. (VI. 20.) AB határozat
I. A jogorvoslathoz való joghoz szubsztanciálisan hozzátartozik annak biztosítása, hogy a bíróságok a jogorvoslati kérelmekről, az e kérelmekben foglalt ténybeli és jogi hivatkozásokról érdemben döntsenek, azaz a jogorvoslatot az eljárási szabályoknak egyébként megfelelő módon benyújtó jogalanyok jogorvoslati kérelmeit érdemben elbírálják.
II. Ez alól nem lehet kivétel az az eset sem, ha egy jogorvoslati kérelemmel támadott jogi helyzet időközben megváltozott, amennyiben a jogorvoslati kérelmet előterjesztő érvei vagy jogi érdeke nem vált okafogyottá.
[Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bek., Kúria Gfv.VII.30.786/2016/4. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Vgkf.IV.25.638/2016/2. számú végzése, valamint a Szombathelyi Törvényszék Cégbírósága Vgf.18-14-000012/5. számú végzése]

3343/2023. (VII. 5.) AB határozat
A fegyverek egyenlőségének elve ugyan hagyományosan egy-egy irattal vagy eljárási (rész)cselekménnyel összefüggésben értelmezhető, azonban szélsőséges esetben a fegyverek egyenlőségének sérelme valamelyik fél egész eljárásból történő kizárását is eredményezheti. A fegyverek egyenlősége elvének sérelméhez ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az arra hivatkozó felet ne terhelje önhiba, az elv sérelme pedig az eljáró bíróság magatartásának legyen a következménye
[Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek., Fővárosi Törvényszék 31.P.20.953/2019/10. számú bírósági meghagyása]

Közigazgatási jog

7/2023. (VI. 6.) AB határozat
Sérti a tulajdonhoz való jogot és a mindenki számára arányos, személyre szabott közteherviselési kötelezettséget azon telekadó fizetési kötelezettség, amely adóterhelés kevesebb, mint három év alatt felemészti a telkek értékét. Ezen adóterhelés ugyanis a határesetet képező tartománynak egyértelműen a felső részéhez esik közel, és az azt kiszabó önkormányzat az adómérték arányosságát megfelelően indokolni nem tudta, továbbá ilyen indokot a testület sem azonosított.
[Alaptörvény XIII. cikk (1) bek., XV. cikk (2) bek., XXX. cikk (1) bek.; Abtv. 26. § (1) bek., 27. §; Somogytúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 4/2015. (V. 6.) önkormányzati rendelete 5. §; Pécsi Törvényszék 3.K.701.432/2021/4. sz. ítélete]

3345/2023. (VII. 5.) AB határozat
I. A hulladékgazdálkodás új, integrált (koncessziós) modelljében a hulladék-átadási kötelezettség támadott törvényi előírása a kisajátítás szintjét el nem érő tulajdoni korlátozásnak minősül az átadás időpontjában az indítványozók tulajdonában álló azon hulladékfajták (hulladékáramok) vonatkozásában, amelyekre az átadási kötelezettség vonatkozik. Az új modell lényegi elemét képező átadási kötelezettség előírása az Alaptörvény P) cikkében foglalt alaptörvényi rendelkezés, a XX. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséghez és a XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséges környezethez való jog, azaz mások alapjogai érvényre juttatását és védelmét, illetve az EU hulladékgazdálkodásra vonatkozó irányelveinek megfelelést szolgálja. A korlátozás közérdekűsége igazolt.
II. A korlátozás arányosságát biztosítja, hogy a kompenzációt a hulladék átadásának időpontjában irányadó piaci ár figyelembevételével kell meghatározni, és az az átadás időpontjában azonnal esedékes. Az arányosságot biztosítja az is, hogy ha a kompenzáció bejelentésére vonatkozó jogvesztő törvényi határidő lejártáig arról a felek között nincs megállapodás, akkor biztosított a bírói út a felek számára, valamint, hogy a törvényalkotó megfelelő időt biztosított az indítványozók számára, hogy felkészülhessenek az átadási kötelezettség teljesítésére. Mivel a hulladékgazdálkodás új modellje szerinti korlátozás közérdekűsége (szükségessége) és arányossága igazolt, a szabályozás alkotmányos.
III. Az M) cikk (2) bekezdésében foglalt alaptörvényi rendelkezés az irányadó gyakorlat értelmében államcélt fogalmaz meg, amelyre alkotmányjogi panasz nem alapítható.
[Alaptörvény XII. cikk (1) bek., XIII. cikk (1) és (2) bek., M) cikk (1) és (2) bek., XXVIII. cikk (1) és (7) bek., 2012. évi CLXXXV. tv. 2. § (1) bek. 26b., 26c., 36c. pontjai, 31. § (2) és (3) bek., 53/A. § (3) és (7) bek., 53/E. § (5) és (7) bek., 92/G. §-a, 92/H. § (4), (7) és (9) bek.]

Munkajog és szociális jog

5/2023. (VI. 6.) AB határozat
Sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény azon rendelkezése, mely a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket a gyermekkel közös háztartásban gondozó hozzátartozókat anélkül zár ki a gyermekek otthongondozási díjára való jogosultak köréből, hogy a feltétel teljesíthetőségére bármilyen ráhatásuk lenne, ráadásul adott esetben (így például a szülő halála esetén) ez utólag sem pótolható (azaz a kizárás a véglegesség igényével, visszavonhatatlanul megvalósul). A rendelkezés így egyes esetekben objektíve teljesíthetetlen feltételt tartalmaz, ekként pedig észszerűen nem indokolható, önkényes megkülönböztetést valósít meg, ami alkotmányosan nem igazolható.
[Alaptörvény XV. cikk (1), (2) bek.; 1993. évi III. tv. 39. § (1) bekezdésének a „ha a szülőnek az ellátásra való jogosultságát a gyermekre tekintettel korábban már megállapították” szövegrésze]

8/2023. (VI. 20.) AB határozat
Sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a Munka Törvénykönyvének azon korábban hatályban volt szabálya, amely a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személyt (aki a vonatkozó szabályok szerint kizárólag az öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb személy lehetett) nyugdíjasnak minősítette, mivel az öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókra nem az általános felmondási és végkielégítési szabályok vonatkoztak. Ennél fogva a jogalkotó az eltérő élethelyzetben lévő (öregségi korhatárt betöltött és nem betöltött) személyeket azonos módon kezelt, a két említett személyi kör esetében egyaránt csökkentett munkajogi garanciákat biztosított, ami alkotmányossági szempontból nem volt indokolható a valójában eltérő helyzetben lévő rokkantsági ellátásban részesülő személyekre vonatkozóan.
[Alaptörvény XV. cikk (2), (5) bek.; Abtv. 26. § (1) bek.; 2012. évi I. tv. 294. § (1) bek. g) pont gg) alpontja; Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.096/2022/5. sz. ítélete]

Alkotmányjog – Államszervezet

4/2023. (V. 16.) AB határozat
I. A képviselői beszédjog a képviselői jogok részjogosítványaként bár a megválasztott képviselők szempontjából az Alaptörvényből közvetlenül levezethető jognak minősül, és mint ilyen alkotmányos védelemben is részesül, nem alapvető jog. Korlátozására ezért az észszerűségi mérce alkalmazandó.
II. Az országgyűlési képviselők azonnali hatályú kitiltása területi hatályának az Országház területén túli kiterjesztése mint fegyelmi szankció sérti az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdésében rögzített képviselői egyenlőség elvét és a képviselői tevékenység ellátásának jogát, ezért alaptörvény-ellenes.
III. Az Országgyűlésen a kitiltott képviselő megbízott útján való helyettesítését és szavazását lehetővé tevő szabályok sértik az Alaptörvény 5. cikk (6) bekezdéséből, képviselői személyes jelenlétre és feladatellátásra vonatkozó, jogként és kötelezettségként egyaránt megjelenő alkotmányos elvárást, ezért alaptörvény-ellenesek.
[Alaptörvény 4. cikk (1) bek., 5. cikk (6) bek., 2012. évi XXXVI. tv. 47. §, 49. § (1) bek. „és az Országgyűlés Hivatalának elhelyezésére szolgáló épületek” és „azok” szövegrésze, 49. §, 49/A. § (1)–(6) bek.]

Alkotmányjogi eljárásjog

3218/2023. (V. 5.) AB végzés
Az Alkotmánybíróságnak a bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban a jogegységi határozatnak is kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. Az Alkotmánybíróság a jogegységi határozatok vizsgálatakor sem tekinthető a Kúria felülbírálati fórumának, a jogegységi határozatokkal kapcsolatos hatásköre is az Alaptörvény védelmét biztosítja. Az, hogy az indítványozó bíró nem ért egyet a jogegységi határozatban foglaltakkal és eltérő, általa helyesnek vélt jogértelmezést próbál igazolni, az Alkotmánybíróság eljárását nem alapozza meg. A Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A jogegységi határozatban foglalt jogértelmezési kérdések megítélése a Kúria döntésének Alkotmánybíróság általi felülmérlegelését igényelné, amelyre azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre
[Abtv. 25. §]

3225/2023. (V. 5.) AB végzés
Normakontroll-eljárásban az arányosság vizsgálatát nem lehet feltételezésekre építeni. Következésképpen az Alkotmánybíróság a konfiskáló adómérték vizsgálatakor – egyéb jellemzők értékelése mellett – a telek igazságügyi szakértő által megállapított értékét veszi alapul. A telek értékének a megállapítása szakkérdés, új tényállást az Alkotmánybíróság nem állapít meg, és fő szabály szerint kiterjedt bizonyítási eljárást sem folytat le.
[Abtv. 29. §]

3214/2023. (V. 5.) AB végzés
I. A légitársaságok által fizetendő különadót („extraprofit-adót”) bevezető korm. rendeletre úgy kell tekinteni, mint a költségvetési törvény költségvetési szabályára, amelyre vonatkozik az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése. Ezért az Alkotmánybíróság vizsgálata hatásköri korlátba ütközik.
II. A gazdasági stabilitási tv. 2. §-a az Alaptörvény 36. és 37. cikkeiben foglalt államadósság-számadási és költségvetési törvényben szereplő mutató elvileg alkalmas annak eldöntésére, hogy az Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozására vonatkozó szabály alkalmazandó-e.
III. Az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó, Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdés szerinti gazdasági előfeltételek vizsgálatakor különösen olyan időszakban lehet indokolt az államadósság mértékének a zárszámadási és költségvetési törvényekbe foglalt mutató felhívásánál alaposabb vizsgálata, amikor az államadósság mértéke az Alaptörvény 36–37. cikkében meghatározott mérték közelében alakul.
[Alaptörvény 36. cikk, 37. cikk, 37. cikk (4) bek., Abtv. 29. §, 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bek.]

3217/2023. (V. 5.) AB végzés
Tekintettel arra, hogy a támadott jogszabály közvetetten, kizárólag állami jogalkalmazói aktus közbejöttével ró kötelezettséget az érintettre, továbbá a feltételezett jogsérelem nem következett be, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a norma az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasszal nem támadható meg.
[Abtv. 26. § (2) bek., 2011. évi CCIV. törvény]

3235/2023. (VI. 2.) AB végzés
Az indítványozók előtt nyitva áll a bírói út mint jogorvoslati lehetőség, amelyet az indítványozók panaszaik szerint nem merítettek ki. Jelen ügyben tehát az indítványok nem felelnek meg a közvetlen alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott, az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek.
[Abtv. 26. § (2) bek., 2020. évi XXX. törvény]

3243/2023. (VI. 2.) AB végzés
Az Alkotmánybíróság már elbírálta tartalmi szempontból azt, hogy az Alaptörvényben biztosított munkabeszüntetéshez való jogot sérti-e az, ha az elégséges szolgáltatás törvényi mértéke 50%-os, illetve esetenként 100%-os óraszámtartási kötelezettség, felügyelet biztosítása; továbbá azt a kérdést is elbírálta, hogy a Vtv. 15. §-a szerinti jogkövetkezmények – az azonnali hatályú felmondás lehetősége – miatt e szabály elbizonytalanítja-e a sztrájkjog gyakorlóit, rájuk dermesztő hatással lehet-e, és ekként alaptörvény-ellenes korlátozásnak minősül-e. Az indítvány ezért a jelen esetben nem vet fel új alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[Abtv. 29. §]

3292/2023. (VI. 15.) AB végzés
A Kúriának azon végzése, melyben az NVB hatásköre hiányát megállapító határozatát – miszerint kampánytevékenységnek csak a kampányidőszakban végzett, ott meghatározott tevékenység minősül, azon kívüli időszakban azonban kampánytevékenység folytatásáról nem lehet szó – helybenhagyta, az aktív és passzív választójogot nem érinti. Minden választópolgár, akár nem-kormánypárti, akár kormánypárti, szabadon dönthet a majdani Európai Parlamenti választáson, saját politikai meggyőződésének megfelelően, ezt a kihelyezett kormányzati plakátok közvetlenül nem érintik.
[Abtv. 27. §; Ve. 233. § (1) bek.]

3311/2023. (VI. 21.) AB végzés
Az Alkotmánybíróság következetes, irányadó gyakorlata értelmében a Kúria népszavazási kérdést hitelesítő döntését önmagában az egyértelműség szempontjából nem vizsgálja felül, mivel az alapvetően nem alkotmányossági, hanem törvényességi kritérium.
[Abtv. 29. §]

3335/2023. (VI. 21.) AB végzés
Az a jogi tény, hogy az indítványozó országgyűlési képviselői jogállása az eljárás folyamatban léte alatt megszűnt, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásához szükséges érintettsége megszűnését is eredményezi, mivel a támadott jogszabályi rendelkezések vele szemben a jövőben már nem kerülhetnek alkalmazásra (a mandátuma megszűnését megelőzően pedig nem kerültek alkalmazásra). Az Alkotmánybíróság mérlegelése szerint az eljárás folytatására okot adó körülmény így már nem áll fenn, ezért az indítvány alapján indult eljárás folytatása nyilvánvalóan okafogyottá vált.
[Abtv. 26. § (2) bek., 59. §; Ügyrend 67. § (2) bek. e) pont]

3342/2023. (VI. 21.) AB végzés
Az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Alkotmányos követelmény megállapításának azonban hivatalból van helye, ilyen tartalommal indítvány nem terjeszthető elő.
[Abtv. 29. §]