Csaknem negyven éve dolgozol jogászként, és ezalatt nemcsak szakmai anyagokat, hanem számos verset, novellát is írtál és publikáltál. Hogyan fér össze egymással a jogi és a szépirodalmi tevékenység?
Valószínűleg azok, akik hasonló cipőben járnak, nagyon különböző módon élik meg a jogászi és a költői, írói látásmód összeegyeztetését. Mire gondolok? A közismert sztereotípia szerint a jogász szabálytisztelő, racionális gondolkodású szakember, aki a formális logika mentén hiteles bizonyítékokat keres, érdekeket mérlegel, vagyis két lábbal jár a földön. A költő másként lát, mivel saját világában szabadabb, álmodozhat, fantáziája szárnyalhat, így sokszor irracionális és nehezen megfogható összefüggéseket, érzéseket üldöz. Egy példával élve úgy jellemezném a különbséget, hogy a versekben és a prózai történetekben is helye van a csodának, de abban az esetben, ha egy büntető ítéletben a bíróság a csodára alapozná döntését, az jó eséllyel hatályon kívül helyezést eredményezne.
[1] A válaszok a 2023. június 16-án tartott Jog és irodalom című pódiumbeszélgetést követően hangzottak el, ahol Tóth Tamás Antal bemutatta szépirodalmi munkásságát.