Absztrakt
A tanulmány azt vizsgálja, hogy mi az uniós jog státusza a hazai jogrendszerben, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Az uniós jog jellegének rövid vizsgálatát követően, a tanulmány először az Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő ún. domináns viszonyát próbálja meg beazonosítani, és azt vizsgálja, hogy az egyes esetek mennyiben támasztják alá, vagy éppen árnyalják a főszabályként kinyilatkoztatott attitűdöt. A következő rész a panaszeljárásban felmerülő uniós kérdéseket tekinti át. Általános következtetésként az vonható le, hogy néhány kivételtől eltekintve az Alkotmánybíróság uniós joggal kapcsolatos attitűdjét alapvetően a visszafogottság és az elzárkózás jellemzi. Ebben a tekintetben hozott változást a négy felfüggesztő végzés, amelyek eltértek a korábbi gyakorlattól, így paradigmaváltásként értékelhetőek. Az újabb döntések közül egy másik jelentős döntésnek a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat tekinthető, amely a kontrolltesztek megfogalmazásával és az identitás diskurzusba való bekapcsolódással integrációkritikus pozícióba helyezte az Alkotmánybíróságot. E határozat ugyanakkor alapvetően szimbolikus döntésnek tekinthető, és belőle, következő lépésként leginkább a dialógusba bocsátkozás elkerülhetetlensége rajzolódik ki.
Kulcsszavak: uniós jog, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, alkotmányos párbeszéd, alkotmányos identitás
I. Bevezetés
Az Alkotmánybíróság előtt számos ügyben merült fel uniós jogi aspektus. Ezeket több szempontból meg lehet közelíteni, így például kronologikusan,[1] vagy a korábbi Alkotmány és az Alaptörvény hatálya alatt született döntések csoportosításaként, vagy az elsődleges és a másodlagos uniós jogi aktusok szemszögéből.[2] A témát meg lehet közelíteni ugyanakkor hatáskörök mentén is, hiszen 2012-ig jellemzően absztrakt utólagos normakontroll eljárásokban találkozhattunk uniós jogi kérdésekkel.[3] 2012-től kezdve azonban az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé az alkotmányjogi panasz vált, amelynek típusai közül külön is kiemelkedik az ún. valódi alkotmányjogi panasz eljárás.[4] Ezenkívül érdekes módon külön kiemelendő hatáskör az ún. absztrakt alkotmányértelmezés, amelynek keretében 2012 után három olyan határozat is született, amelyek meghozatalára az uniós joggal összefüggésben került sor.[5] Nem teljesen elszakadva a klasszikus szempontoktól,[6] jelen dolgozat egy tematikus csoportosítást[7] kísérel elvégezni. Így az uniós jog jellegének rövid vizsgálatát követően, a tanulmány először az Alkotmánybíróságnak az uniós joghoz fűződő ún. domináns viszonyát kísérli meg beazonosítani, és azt vizsgálja, hogy egyes esetek mennyiben támasztják alá, vagy éppen árnyalják a főszabályként kinyilatkoztatott attitűdöt. A következő rész a panaszeljárásban felmerülő uniós kérdéseket tekinti át. Ezt követi az ún. identitás diskurzus, amit az Alkotmánybíróság 2016. decemberi döntése indokol. Azért neveztem diskurzusnak, mivel legalább részben egy szakirodalmi vita lecsapódásaként is értékelhető az identitásvita,[8] amely maga is az ún. alkotmányos párbeszéd szükségességét hangsúlyozza, vagyis a diszkurzivitást. Végül, a téma körbejárása jövőre vonatkozó nyitott kérdésekkel zárul.
[1] Balogh-Békési Nóra: Az Európai Unióban való tagságunk alkotmányossági összefüggései az esetjog tükrében (Budapest: Pázmány Press, 2015) 73–132.
[2] Várnay Ernő: Az Alkotmánybíróság és az Európai Unió joga, Jogtudományi Közlöny 2007/10. 426–432.
[3] Vincze Attila: Előzetes döntéshozatal és alkotmánybíráskodás, Alkotmánybírósági Szemle 2018/1, 22.
[4] Zakariás Kinga: Az alkotmányjogi panasz objektív és szubjektív funkciója, Forum. Acta Juridica et Politica 2015/2, 149.
[5] 22/2012. (V. 11.) AB határozat, 22/2016. (XII. 5.) AB határozat, 9/2018. (VII. 9.) AB határozat.
[6] A témakör részletes áttekintésére lásd: Fazekas Flóra: EU Law and the Hungarian Constitutional Court, in Varjú Márton – Várnay Ernő: The Law of the European Union in Hungary: Institutions, Processes and the Law (Budapest: HVG-ORAC, 2014) 32–76.
[7] Vincze Attila: Odahull az eszme és a valóság közé: az árnyék az szuverenitás-átruházás az alkotmánybíróság esetjogában, MTA Law Working Papers 2014/23.
[8] Michel Rosenfeld: Constitutional Identity, In: Michel Rosenfeld – Sajó András (szerk.): The Oxford Handbook of Comparative Constitutional Law (Oxford: Oxford University Press, 2012) 758.