Az igazságszolgáltatás társadalmi elfogadottsága és a jogrendszerbe vetett bizalom elválaszthatatlan a folyamatok strukturális transzparenciájától és nyomon követhetőségétől. Lord Hewart klasszikus maximája alapján az igazságosságnak nemcsak megvalósulnia kell, hanem annak látszania is kell. A tanulmány Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének tükrében elemzi a tisztességes eljárás (fair trial) részjogosítványait és a büntető igazságszolgáltatás alkotmányos garanciáit.

Jelen tanulmány az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének és a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének összefüggéseit vizsgálja szerzői jogi, szabadalmi jogi és üzletititok-védelmi szempontból. Fő tézise, hogy az AI Act jelentős előrelépés az átláthatóság, a kockázatalapú szabályozás és az alapjogvédelem intézményesítése terén, de nem célja és nem is funkciója önálló, teljes körű szellemi tulajdonjogi jogérvényesítési rezsim létrehozása.

Az Alaptörvény szövege a magánszférához való jog tekintetében megváltozott a korábbi Alkotmányhoz képest. Az Alaptörvény egyrészt kiemelte a személyiségvédelem köréből és különálló rendelkezésekben szabályozta a magánélet szabadságához való jogot (magánszférához való jogot) és az információs önrendelkezési jogot (személyes adatok védelméhez való jogot). Másrészt az alapjogok szükségességi-arányossági tesztje alapján (általános jogkorlátozási klauzula) történő korlátozhatóságával szemben az emberi méltóság sérthetetlenségét írja elő.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az információs önrendelkezés és az információszabadság a személy autonómiájának két, egymást kiegészítő feltétele. Bár egyaránt „adatokkal” kapcsolatosak, együttes, egy bekezdésben való szabályozásuk az Alaptörvényben korántsem magától értetődő: a személyes adatok védelméhez (az információs önrendelkezéshez) való jognak a kapcsolata sokkal szorosabb a magánszféra védelméhez való joggal, a közérdekű adatok nyilvánossága pedig elsősorban a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolható.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az információs önrendelkezés és az információszabadság a személy autonómiájának két, egymást kiegészítő feltétele. Bár egyaránt „adatokkal” kapcsolatosak, együttes, egy bekezdésben való szabályozásuk az Alaptörvényben korántsem magától értetődő: a személyes adatok védelméhez (az információs önrendelkezéshez) való jognak a kapcsolata sokkal szorosabb a magánszféra védelméhez való joggal, a közérdekű adatok nyilvánossága pedig elsősorban a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolható.

A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolat áll fenn a történeti alkotmány vívmányai és a modern alapjogok között az Alaptörvény rendszerében, különös tekintettel az Alkotmánybíróság gyakorlatára. A kutatás központi kérdése, hogy a történeti alkotmány ténylegesen képes-e befolyásolni az alapjogok tartalmát, vagy elsősorban értelmezési és legitimációs szerepet tölt be az alkotmányos érvelésben.

Orbán Endre 2025-ben az ORAC Kiadó gondozásában megjelent, Az uniós jog jogesetalapú áttekintése – Az Európai Unió Bírósága és 120 jelentős döntése című könyve a szerző korábbi kutatásait kiszélesítve, átfogóan mutatja be az uniós jog működését az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban EUB vagy Bíróság) intézményi szerepvállalása felől közelítve a témakörhöz. A megközelítőleg 420 oldalas kézikönyv strukturáltan, világos dogmatikai alapokra helyezve ismerteti az EUB legfontosabb ítéleteit, rávilágítva az uniós esetjogban rejlő koherenciára.

Máthé Gábor 2025-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Egyetemi Kiadójának gondozásában megjelent Szuverenitási kérdések (16–21. század) című könyve a szuverenitás fogalmának történeti fejlődését vizsgálja az újkor hajnalától napjainkig, különös tekintettel a – hajdan volt, Habsburgok kormányozta közép-európai államalakulat közjogi berendezkedésének kontextusában értelmezhető – magyar alkotmányfejlődésre, továbbá az európai integráció és a nemzeti szuverenitás jelenlegi dilemmáira.

Kiss László, nyugalmazott alkotmánybíró, egyetemi tanár halálhíre sokakat megrázott és megállásra késztetett nem csak a szűkebb alkotmányjogászi, közigazgatási jogászi körökben, de széles baráti körében is. Professzor Úr 75 évet élt, több mint ötven éves szakmai karrierje során számtalan hallgatót oktatott és közéleti szerepvállalása révén is ismert volt országszerte. Kivételes életútjáról nehéz kellő részletességgel megemlékezni, de szomorú feladatunknak e sorokon próbálunk eleget tenni.

Az Európai Unió hagyományosan nagy hangsúlyt fektet a fogyasztói jogok védelmére, a légiutasok pedig bizonyos értelemben egy sajátos fogyasztói csoportnak tekinthetőek, akiknek a jogait egy külön uniós jogforrás, a 261/2004/EK rendelet hivatott biztosítani, illetőleg védeni. A rendelet különösen a beszállás megtagadása, valamint a járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítségnyújtás közös szabályait állapítja meg. Azáltal, hogy a 21. századra a repülés lehetősége az átlagember számára is a mindennapok részévé vált, és azáltal, hogy a fapados légitársaságok egyre nagyobb súllyal vannak jelen az európai légiközlekedési piacon, a rendeletnek számottevő gyakorlata alakult ki az Európai Unió Bírósága előtt. A tanulmányban ezen luxemburgi bírósági gyakorlat egy szeletét, a légijáratok késésével kapcsolatos ügyeket tekintem át, felvázolva azt a fejlődési irányt, illetőleg azokat a jogértelmezést igénylő főbb kérdéseket, amelyeket az Európai Unió Bírósága az elmúlt években kialakított. A tanulmány témájának (és a rendeleten alapuló esetjog áttekintésének) különös aktualitást ad, hogy jelen tanulmány kéziratának lezárásakor is folyamatban van a rendelet átfogó felülvizsgálata.

A magyar Alkotmánybíróság 1994-ben egy nemzetközi szinten is kiemelkedő döntést hozott akkor, amikor a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában (az ún. környezetvédelmi alaphatározatban) kimondta a visszalépés tilalmának elvét, mint a környezet védelmére vonatkozó állami kötelezettség zsinórmértékét. A határozat elfogadása óta eltelt immáron több, mint harminc évben az emberiség egy korábban soha nem látott környezeti problémával szembesült: a globális felmelegedéssel és az ezzel együtt járó klímaváltozással. Az elmúlt években az egyes nemzeti és nemzetközi bírói fórumok különböző jogi eszközökkel próbálták rászorítani az államokat arra, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a klímaváltozás elleni (jogi) küzdelemben, legalábbis mérsékelt sikerrel. Ennek oka mindenekelőtt abban rejlik, hogy a visszalépés tilalma, mint természeténél fogva statikus jellegű elv nem alkalmas arra, hogy az (egészséges) környezethez való jog tartalmát napjaink kihívásaihoz igazítsa.

Az alapjogok szemantikai nyitottsága miatt az alapjogok alkalmazása során különös jelentősége van az általános alapjogi dogmatikának, amely arra a kérdésre ad választ, hogy egy meghatározott jogrendszerben hogyan kell alkalmazni az alapjogokat. A nemzeti alkotmányok nem tartalmaznak ugyan különálló általános és különös részt, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jogtudomány kidolgozta az alapjogok értelmezésének általános kereteit. Tanulmányomban azoknak a módszereknek az azonosítására törekszem, amelyek az alkotmánybírósági gyakorlatban és az arra reflektáló szakirodalomban az alapjogok értelmezésének alapját jelentik. A példaértéke miatt a német általános alapjogi dogmatikát tekintem kiindulópontnak, amely mintául szolgált a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számára is. Ezen túlmenően figyelembe veszem az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatát is, mivel az hatást gyakorol az Alkotmánybíróság gyakorlatára.