Absztrakt
A német Szövetségi Alkotmánybíróság triázs-döntésében megállapította, hogy az állam megszegte a Grundgesetz 3. cikk (3) bekezdés 2. mondatából fakadó védelmi kötelezettségét, amikor nem biztosította megfelelően, hogy fogyatékossága miatt senki ne szenvedjen hátrányt az egészségügyi ellátás során. Ezen védelmi kötelezettség körébe tartoznak azok a helyzetek is, amikor a személyek célzott kirekesztésnek vannak kitéve, ami az emberi méltóság elleni támadásnak tekintendő, vagy amikor a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés akár az életet is veszélyeztetheti. A koronavírus elleni védőoltás igazolásának előírásával kapcsolatban a Szövetségi Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fertőzések elleni védekezésről szóló törvény támadott rendelkezései nem sértik sem a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdésének 1. mondatát, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van az élethez és testi épséghez, sem pedig a Grundgesetz 12. cikk (1) bekezdését, amely biztosítja a foglalkozás, munkahely, képzési hely szabad megválasztását. A 2. cikk (2) bekezdés 1. mondata alapvetően olyan állami intézkedések ellen is védelmet biztosít, amelyek csupán közvetett módon jelentenek beavatkozást az általa szabályozott alapjogokba. A fertőzések elleni védekezésről szóló törvény 20a §-a által előírt COVID–19 elleni védőoltás igénybevételének igazolása nem jelent oltási kötelezettséget, „csupán” az erre vonatkozó igazolási kötelezettséget és bár a fent megnevezett alapjogokba történő súlyos beavatkozást jelent, háttérbe szorulnak az egészségügyi és ápolási intézményekben dolgozók érdekei az egészségügyi intézményben ellátottak érdekeivel szemben.
Kulcsszavak: élethez és testi épséghez való jog, foglalkozás megválasztásának szabadsága, fogyatékkal élők, hátrányos megkülönböztetés tilalma, járvány, triázs, oltási kötelezettség
[1] A tanulmány a magyar Alkotmánybíróság Lábady Tamás ösztöndíjprogramjának keretében, a Berlini Humboldt Egyetemen töltött 4 hónapnyi kutatómunka eredményeként készült.