Absztrakt
A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a tágan és szűken értelmezett állatvédelem, vagyis az állatfajok és állategyedek védelme hogyan jelenik meg az európai írott alkotmányokban. Az állatok jogi értelemben – az öröklött attitűdnek megfelelően – ma is a „dolgok” jogi kategóriájába sorolandóak, azonban az élő állatok élettelen dolgoktól eltérő, különleges jogi természetét az európai országok többségében explicit módon, de legalábbis utalásszerűen megerősítették az elmúlt években. Az állatfajok védelmére vonatkozó rendelkezések viszonylag gyakoriak az európai alkotmányokban, a vizsgált 42 ország közül 35-ben található erre vonatkozó szabályozás. Míg tehát az alkotmányozó hatalmak a biodiverzitást érintő kérdéseket jellemzően a jogforrási hierarchia csúcsán szabályozzák, az állategyedek védelme mind ez ideig csupán 6 európai országban (Ausztriában, Németországban, Luxemburgban, Szlovéniában, Svédországban és Svájcban) szerepel az alkotmányban. Az állatok jóllétének legrészletesebb alkotmányos szintű szabályozása Svájcban található, ahol egy egyedülálló jogi intézmény, az „állatok méltósága” is alkotmányos védelmet kapott. Bár az ítélkezési gyakorlat és a jogtudósok egyetértenek abban, hogy az állatok „méltóságára” vonatkozó alkotmányos rendelkezés megteremti az állatok önmagából fakadó értékének jogi elismerését, ennek gyakorlati értelmezése a mai napig vita tárgya, mint ahogy az is, hogy van-e az emberihez hasonló „érinthetetlen magja”.
Kulcsszavak: állatvédelem, egyedvédelem, fajvédelem, állatok méltósága, állatok jogi státusza
Az ember az őt körülvevő környezetre, természeti értékekre többféle módon tekinthet: vagy úgy véli, hogy jogai érvényesítésének terepe, vagy úgy, hogy kötelezettsége irányul a természeti értékek megőrzésére, vagy ezeknek valamiféle kombinációját ismeri el magára nézve követendőnek. Egy biztos: az elmúlt évtizedekben az ingaóra abba az irányba lendül, hogy felismerjük felelősségünket az elkövetkezendő nemzedékek felé.
Az élőlények inherens, önmagában vett, emberi érdekektől eltávolodó belső értékének felismerése egyértelműen jellemzi Európa jogalkotását az elmúlt néhány évtizedben, amely folyamat az állatok jogi státuszának finomításában, az állatjólléti szabályok egyre részletesebb előírásaiban, az állatkínzás-ellenes szabályozás szigorodásában, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban egyes alkotmányos változásokban is tetten érhetőek.
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy az az állatfajok és állategyedek hogyan jelennek meg 42 írott európai alkotmányban. Svájc hagyományosan az állatvédelem európai fellegvárának tekinthető, ezért ebben az országban található egy unikális jogi kategória az alkotmányban: az állatok „méltóságára” történő utalás. A kérdés az, mit is takarhat ez a – jogi értelemben legalábbis – látszólag kontextus nélküli kifejezés, tekintve, hogy az állatok Svájcban is végső soron a dolgok jogi kategóriájába esnek.