Absztrakt

A mesterséges intelligencia alapú alkalmazások az elmúlt időszakban dinamikus fejlődést mutattak, és jelentősen befolyásolják a társadalmi struktúrát. A mesterséges intelligencia fejlődése a jelenkorban evidens és gyakran hivatkozott tény. A digitális technológiák előrehaladása mellett a társadalmak adaptációja és evolúciója elkerülhetetlen. Ugyanakkor ez nem történhet tudatos felügyelet és ellenőrzés nélkül. Ezen módszert indokolja, hogy Ray Kurzweil^[2] előrejelzései szerint a technológiai szingularitás, ahol az ember és a technológia visszafordíthatatlanul elválik egymástól, az előrejelzések szerint e század végére valósággá válik. A Kínai Népköztársaságban – amely a világon egyedülálló gyorsasággal és módszerekkel fejleszti a saját mesterséges intelligencia alapú rendszereit – már napjainkban is asszisztensként szolgálnak ezen technológiai újdonságok a bíróságokon, ügyészségeken, továbbá hibátlan pontosságot produkál a totális megfigyelőrendszerek területén is. A tanulmány részletesen foglalkozik kínai példák bemutatásán keresztül, hogy a technológia nem kizárólag „népjóléti” célú felhasználásra alkalmas.A mesterséges intelligencia alapú rendszerek széles körének további terméke, a deepfake, amely képes a végletekig manipulálni a valóságérzékelésünket, aláásva a bizalmat a velünk interakcióba kerülő virtualitással szemben. A jelenkorban, amikor az óriási digitális információhalmazok a virtuális tereken jutnak el a fogyasztóhoz, kritikus fontosságú annak bizalmát élvezni. Amennyiben a technológia képes arra, hogy érzékszerveinket, tapasztalatainkat tőrbe csalja, akkor az milyen hatással van az alapvető emberi jogi intézményekre? Milyen garanciák védik adatainkat és személyes biztonságunkat? További aggályok merülhetnek fel, hiszen a mesterséges intelligencia fejlesztése és felhasználása nem csupán életünk jobbá tételét szolgálja. A kutatás célja a mesterséges intelligencián alapuló szoftverek megvilágítása az alkotmányjog és az interdiszciplinaritás eszközeinek felhasználásával. Emellett a tanulmány a jelenlegi jogi keretek hiányosságaira is fel kívánja hívni a figyelmet továbbá, de lege ferenda javaslatot is bemutat. A technológia konstruktív víziója mögött egy destruktív realizmus húzódik meg.

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes írást az Alkotmánybírósági Szemle nyomtatott változatában olvashatja el. Előfizetni a folyóiratra itt tud.

^[1] A dolgozat elnyerte a Széchenyi Egyetem szervezésében 2023. április 3–5. között megrendezésre kerülő XXXVI. Országos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójában az Alkotmánybíróság által felajánlott különdíjat, amelynek részét képezte a dolgozat publikálásának a lehetősége az Alkotmánybírósági Szemlében. A szerző köszönetnyilvánítása: Jelen tanulmány nem valósulhatott volna meg témavezetőm, Dr. habil. Köbel Szilvia intézményvezető egyetemi docens áldozatos segítsége nélkül. Ezúton is köszönöm a támogatását.

^[2] Ray KURZWEIL: A szingularitás küszöbén. Amikor az emberiség meghaladja a biológiát. (Budapest: Ad Astra Kiadó 2014)