Absztrakt
Az Alkotmánybíróság következetes értelmezése szerint az információszabadság alkotmányos funkciója az állam demokratikus működésének a garantálása. A közhatalom-gyakorlás nyilvánossága, illetve szélesebb értelemben véve a közügyek átláthatósága ugyanis előfeltétele más alapjogok (véleménynyilvánítás, közösségi döntéshozatalban való részvétel) gyakorlásának, és a hatékony állami működés egyik kiemelt biztosítékának is tekinthető. Az információszabadság célja ezáltal, hogy biztosítsa a közügyek átláthatóságát, az állami szervek működésének és a közhatalom gyakorlásának ellenőrizhetőségét.
Az információszabadság hazai alkotmánybírósági gyakorlatában hagyományosan a nyilvánosságpárti megközelítés érvényesül: az arra köteles adatkezelő a közérdekű adatok megismerését – proaktív módon, illetve adatigénylés alapján – köteles biztosítani. A közérdekű adatok megismerhetősége ezért olyan kiemelkedően fontos közérdek, amelyet az információszabadság alapjogának bármilyen korlátozása során mérlegre kell tenni. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az információszabadságot – az Alaptörvény alapján megváltozott hatásköreihez igazítottan – továbbra is a kiemelt alapvető jogok között védi.
Kulcsszavak: információszabadság, közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog, közérdekű adat, közérdekből nyilvános adat.
I. Bevezetés
A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot[1] az 1989. évi XXXI. törvény iktatta az Alkotmány[2] rendelkezései közé [61. § (1) bekezdése[3]]. Az Alkotmánybíróság e rendelkezés alapján már korai gyakorlatában hangsúlyozta, hogy az Alkotmány „a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot is alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti”[4].
Az információszabadságra vonatkozó legfontosabb szabályokat az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szabályozta. A jogalkotó e törvény megalkotása során hangsúlyozta, hogy „[a] demokratikus folyamatok kibontakozása magával hozza, sőt megköveteli, hogy az állampolgárok e jogállásukból eredően – azaz minden külön felhatalmazás vagy engedély nélkül – hozzájuthassanak bizonyos közérdekű információkhoz, amelyek az általuk választott szervek működésére, közpénzek felhasználására stb. vonatkoznak.”[5]
Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lépett hatályba. Ennek az Alaptörvény hetedik módosításával megállapított – jelenleg hatályos – VI. cikk (3) bekezdése[6] kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van a személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez”. Az Alaptörvény tehát a magyar jogi szabályozás hagyományainak megfelelően a személyes adatok védelmével összefüggésben rendelkezik a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogról. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog érvényesülésének ellenőrzése – az Alaptörvény VI. cikk (4) bekezdése alapján – független hatóság feladata.
[1] A közérdekű adatokhoz való hozzáférés és terjesztés jogát az Alkotmánybíróság a kezdetektől fogva információszabadságként fogta fel. Ezen alapjog alanyi jogi tartalma alapján bárkinek joga van ahhoz, hogy a közérdekű adatokat megismerje és terjessze. Erre tekintettel az információszabadság alatt a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot érti az Alkotmánybíróság. {13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Indokolás [27]}
[2] 1949. évi XX. törvény
[3] E rendelkezés szerint „[a] Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze”.
[4] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 185.
[5] Avtv. miniszteri indokolása
[6] 2018. június 29-ig e rendelkezést az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése tartalmazta.